Internetes barátságok

2011. november 14.

Sokan úgy élik az életüket, hogy egyetlen barátjuk sincsen. Vajon érdemes-e interneten kialakítani barátságokat, vajon működhet-e úgy, mint az "igazi"?

Van, akinek egy sincs
Azok, akiknek rendben van a társasági élete, nehezen tudják elképzelni, hogy vannak olyanok, akiknek egyetlen barátja sincs. Márpedig rengeteg ember küzd ezzel a problémával, és bizony nem kis küzdelem ez. Nemcsak az a nehéz, hogy nincs kinek elmondani az örömöket, gondokat, nincs kitől tanácsot kérni, kivel megosztani a gondolatokat. Ha nincs barátunk, kevesebbnek érezzük magunkat: hát hozzánk senki nem akar kötődni? Senki nem találja értékesnek a társaságunkat? A barát-talanság kisebbrendűségi érzést szül, amely ördögi körként még nehezebbé teszi a kapcsolatteremtést.

Mi az oka a magánynak?
De hát hogyan fordulhat elő, hogy egy felnőtt ember körül nincsenek barátok? Sajnos könnyebben, mint gondolnánk. Az iskolai barátok más városokba költöznek, vagy mi választunk új lakhelyet magunknak, a munkánk során vagy nincsenek kollégák, vagy nem alakul ki mélyebb kapcsolat. Maga a lakhely is lehet forrása a magánynak: sok kis faluban „alig vannak fiatalok”, és persze kevesebb ember közül kisebb az esélye, hogy hasonló érdeklődésű társra bukkanunk. Hobbink jellege is befolyásolhatja társas kapcsolatunkat: ha olyan elfoglaltságot űzünk szívesen, amely magányos tevékenység (pl. olvasás), vagy ha olyat, amely iránt csak szűk kör érdeklődik (pl. képzőművészet), akkor nem könnyű a közvetlen környezetünkben barátokra szert tenni.

Barátot keresni könnyebb
Szerencsére azonban az internet remek lehetőség barátok szerzésére – csak élni kell vele! Sokan azért nem keresnek maguknak interneten társakat, mert úgy gondolják, „az nem igazi”, azokból az interaktivitásokból nem származhat mélyebb kapcsolat. Pedig a világhálós barátkeresés sokkal hatékonyabb, mint pl. a társkeresés, azon egyszerű oknál fogva, hogy a baráti beszélgetések során nem akarjuk „eladni magunkat”. Nem úgy, mint a társkereső oldalaknál, ahol bizony rengeteg hamis információ, fénykép és sok hátsó szándék közül kell kimazsolázgatni a hiteleset. A barátkeresés egyrészt nem irányítottan történik, nincsenek „barátkereső’ oldalak, másrészt sokkal véletlenszerűbben történik meg egy-egy kapcsolat kialakulása, mint a párkeresésnél. Az ember beszélget ezzel-azzal, aztán egyikükkel valahogy többet és értőbben, privát címek cserélnek gazdát, egyre sűrűbb a nyilvános fórumokon kívüli levelezés, egyre többet tudunk meg a másikról, és szinte észre se vesszük, de szert tettünk egy barátra – akivel aztán a személyes találkozót is meg lehet szervezni.

Amikor egy fórumtól lesz jobb kedvünk
Na de ha nincsenek barátkereső oldalak, milyen platformokon lehet rálelni a barátokra? Tulajdonképpen mindenhol, ahol beszélgetés alakulhat ki. A közösségi oldalak arra jók, hogy elveszett barátságok éledjenek újjá, rábukkanjunk olyan régi iskolatársra, ismerősre, barátra, akivel valamiért megszakadt a kapcsolat. Új barátokra leginkább fórumokon tehetünk szert – olyanokon, amelyek hobbinkkal kapcsolatosak vagy csak épp hétköznapi témákról szólnak. Érdemes végigböngészni egy-egy „pörgősebb” fórumot – látni fogjuk, hogy akár csak egy „Mi lesz a karácsonyi menü nálatok” topikban is hogyan derülnek ki egyre személyesebb dolgok az emberekről, hogyan lesz egyre inkább a topik az aktuális életérzések, panaszok és örömök megosztásának fórumává, hogyan jelennek meg az egymáshoz viszonyulás egyre erősebb kifejezései. Egy borús hangulatú reggelt igenis fényessé tudják tenni egy internetes fórumon megjelenő „fel a fejjel”, „ne keseredj el”, „veled vagyunk, szeretünk téged” üzenetek is. És persze a kapcsolatnak nem kell megmaradnia a világháló szintjén: ha valamelyik fórumozóval sűrű és mély levelezés alakul ki, előbb-utóbb úgyis eljön a személyes találkozás ideje is – és elég csak egyszer, a következő találkozó már „összefutok a barátommal” jellegű lesz.

Épp olyan igazi lehet
Ne gondoljuk hát, hogy az internetes barátság nem igazi – sok esetben még igazibb is lehet, mint az „élő”, hiszen semmi nem befolyásolja a másikhoz való ragaszkodásunkat: sem kinézet, sem környezet. Az internetes kapcsolatnál csupán egy valamit látunk a másikból, épp azt, ami a barátság alapja: a lelkét. Érdemes hát felhasználni a világháló nyújtotta lehetőségeket, ha magányosak vagyunk, ha nincsenek a környezetünkben olyan emberek, akikkel barátságot tudnánk kialakítani. Mert barátok nélkül is lehet szép az élet – de velük csak igazán az.