Lassulj le, tovább érsz!

2010. július 25.

Azok, akik már megvalósították, jól tudják: a boldogság egyik legfontosabb nyitja, hogy tudatosak legyünk a jelen pillanatra. Az ember azonban legtöbbször a múlton rágódik vagy a jövőn aggódik, miközben észre sem veszi azt, ami elsuhan mellette: a saját életét.

Lemaradni az életünkről
Összefutunk egy barátnőnkkel, s miközben gyorsan elmond magáról pár dolgot, az jár a fejünkben, vajon melyik nap is lenne jó egy hosszabb beszélgetésre. A téren a velünk szembeni padon egy kisgyerek a nála csaknem nagyobb dinnyeszeletbe feledkezik bele teljesen, nézzük őt, és arra gondolunk, vajon lesz-e még időnk beugrani a zöldségeshez. Egy pillangó csodás táncot jár a virágok közt, bámuljuk, és a tegnap esti összezördülésen rágódunk magunkban. Gondolataink közül alig-alig bukkan ki a fejünk, csak fél füllel halljuk barátnőnk mondandóját, elszalasztjuk szeretettel teli tekintetét, elmulasztjuk megcsodálni a dinnyét habzsoló kisgyerek ártatlan örömét, a pillangó elbűvölő táncát. A jelen, a múlt és a jövő idősíkjaiból legtöbbször a múlton vagy a jövőn jár a fejünk – a jelenről lemaradunk. Az élet vonatán ülve valahonnan indultunk s valahova tartunk, ám az indulási pont és a végcél is csupán az időnek egy-egy rövid szöglete. Mi pedig mégis ezeket éljük meg, magáról az utazásról pedig, amely egész életünket kiteszi, csupán felszínes, halvány benyomásunk adódik.

Ne a mának élj, hanem a mában
Pedig a jelenben élni azt jelenti, hogy valóban élni. Gondoljunk csak azokra a pillanatokra, amelyekben valóban jelen voltunk: az először elcsattanó csókokra, a tengerrel való első találkozásra vagy egy-egy kiemelkedő színházélményre. Amikor nemcsak testben, de lélekben is teljesen ott tudunk lenni, a világ ezerszer szebb és intenzívebb örömöket nyújt. Arról nem is beszélve, milyen riasztó is a tudat: „egész életemet úgy éltem le, hogy oda se figyeltem”. A jelenben élni tehát a boldogság és a harmónia egyik leglényegesebb kritériuma, amit azonban egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Tanulás nélkül, csupán azon erőlködve, hogy ne máshol járjanak a gondolataink, nem is igen van rá esélyünk, hogy sikerüljön. Ha azonban tudatosan törekszünk erre, és felhasználjuk mindazokat a kidolgozott módszereket, amelyeket mások már sikerrel alkalmaztak, mi is megvalósíthatjuk, hogy jelen lehessünk saját életünkben.

„Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”
Felgyorsult világunkban még kevesebb olyan pillanat jut, amelyet valóban átélhetünk. Ahhoz, hogy tudatosak lehessünk a jelenre, tulajdonképpen egy valamit kell elérnünk: le kell lassulnunk. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, és egész napon át sem, hiszen feladataink sürgetve hívnak, sietnünk kell egyik kötelezettségtől a másikig, és muszáj lépést tartanunk. De azt megtehetjük, hogy egy-egy tevékenységünk mentális gyakorlatként éljük meg: például mosogassunk minden nap úgy, hogy elhatározzuk: ezidő alatt csupán a mosogatásra figyelünk. Lassan, ráérősen suvickoljuk az evőeszközöket, elmélázunk a habon megcsillanó fényben, elgyönyörködünk egy-egy tányérmintában, élvezzük a kezünk nyomán létrejövő tisztaságot. Vagy hogy kutyasétáltatás közben kikapcsoljuk a mobilt, nem figyelünk másra, csak ízlelgetjük a természetnek, kedvencünk önfeledt ugrándozásának látványát. Számos olyan pszichológiai gyakorlat létezik, amely koncentrálóképességünket javítja: az egyik leghatásosabb, hogy minden nap egy adott képet szemlélgetünk 4-5 percig, majd szemünket behunyva igyekszünk felidézni a látott részleteket. Napról napra ügyesebbek leszünk benne!

Életed legjobb befektetése
A meditáció hatásai olyannyira kézzelfoghatóak és vizsgálatokkal mérhetők, hogy ma már nem ezoterikus lehetőség, hanem tudományos módszer. Gondoljunk csak bele: egész nap szinte semennyi időt nem szánunk arra, hogy saját gondolataink, érzéseink között szétnézzünk. Az ismereteket folyton csak felhalmozzuk, folyamatosan információkkal bombázzuk az elménket, és nincs idő az ismeretanyagok feldolgozására. Már napi 10 perc elmélyülés fantasztikus hatással van mind személyiségünkre, mind közérzetünkre és teljesítményeinkre. A legegyszerűbb módszer, ha egy széken egyenes háttal ülve figyeljük a légzésünket, számoljuk a ki- és belégzéseket, tízig. Ha tízhez értünk, újra kezdjük a számolást. Ha elvétjük, csak javítsuk ki magunkat, s kezdjük elölről a tízes turnust! Meditálni mindenki tud, de mindenkinek meg kell tanulnia. Ehhez azonban csupán két dolog kell: rendszeresség és kitartás. A meditációban ugyanis csakis akkor érhetünk el eredményt, ha arra törekszünk, hogy egyetlen nap se mulasszuk el azt a tíz percet, amely életünk legjobb befektetése lesz.