Miért félünk szabira menni?

2009. augusztus 14.

Te is remegő gyomorral jelented be nyaralási igényedet? Szeretnél hosszabb időre elmenni, de csak egy-egy hosszú hétvégére futja a bátorságodból? Főnökeidnek a „vízpart” kifejezés egyet jelent felmondással? Úgy érzed, nem teheted meg, hogy egy időre hanyagold a munkát? Akkor cikkünk neked szól!

Az emberek többsége nem meri kivenni a szabadságát
Szomorú tény, hogy Magyarországon a szabadságokból legalább egy hét átlagban bennmarad, vagyis a dolgozó nem meri kivenni szabadnapjait, vagy felettesei nem biztosítanak erre lehetőséget. A vezető beosztásúak esetében sem más a helyzet: ők azért nem mennek el a jól megérdemelt pihenésre, mert távollétük a cég számára behozhatatlan hátrányt eredményez. Ezenkívül rendkívül gyakori, hogy szabadság alatt is elérhetőek és igénybe vehetőek maradunk, holott így a nyaralás inkább szól munkáról, mint kikapcsolódásról. Pedig a pihenésre biológiailag is életbevágó szükségünk van.

Miért félünk élvezni megérdemelt pihenésünket?
Sokan attól tartanak, hogy nyaralási igényüket a vezetőség a céggel szembeni lojalitás hiányaként értelmezi (s olykor ez a félelem valós alapokon is nyugszik), sokan attól félnek, hogy távollétük alatt munkahelyi előnyökre tesznek szert az ottmaradottak, sőt, akár munkakörüket is más töltheti be (erre sajnos már történt precedens, egy háromheti szabadság után arra tért vissza az illető, hogy irodája ajtaján már más név díszelgett).
Ha ezen félelmeink inkább csak önmagunkból, mint feletteseink elvárásából erednek, érdemes átgondolni az alábbiakat:

1. Ne legyünk a rosszfőnök-szindróma áldozatai!
Pszichológiai vizsgálatok során jutottak arra a következtetésre, hogy az emberek egy részét jellemzi az a gondolkodásmód, mely szerint „más úgyse tudná megcsinálni’, ezt nevezték el rosszfőnök-szindrómának, ugyanis leginkább a vezető beosztásúakra volt jellemző. Az ilyen személyiség feleslegesen több terhet vállal, olyan munkaköri kötelességeket is maga teljesít, amelyet nyugodtan másra bízhatna.  Ha úgy érezzük, hogy távollétünk alatt feladatainkat senki nem tudja elvégezni, gondoljuk át, hogy – most jó értelemben véve - „senki sem nélkülözhetetlen”, s nyugtassuk meg magunkat, hogy cégünk megoldja az ügyeket. Higgyük el, nyaralásunk első napján már nyoma sem lesz ezirányú félelmeinknek!

2. Ezért biztosan nem fognak kirúgni!
Még ha cégünk vezetősége szemöldökráncolva veszi is tudomásul nyaralási szándékainkat, biztosak lehetünk benne, hogy csupán azért, mert éltünk jogainkkal, nem fognak elbocsátani bennünket, s valószínűleg egyéb hátrány sem ér majd. Főnökeink le fogják nyelni a békát, s amint elkezdtük nyaralásunkat, azt is belátják majd, hogy nélkülünk is boldogulnak arra a rövid időre, visszatértünkkor pedig a „milyen jó, hogy újból itt vagy”-érzése még erősíti is azt a meggyőződésüket, hogy értékes munkaerők vagyunk számukra. Ha vezetőségünk túlságosan sérelmezi távollétünket, megoldhatjuk, hogy egy-egy kollégával megbeszéljük, nyaralásunk alatt vegye át munkánkat, s erre előzőleg fel is készítjük – cserébe pedig mi is vállaljuk ezt az ő pihenésekor. Ha ezzel a megoldással egyetemben nyújtjuk be szabadság iránti kérelmünket, biztosak lehetünk benne, hogy mi is nyugodtabb tudattal vágunk neki a nyaralásnak, s főnökeink is könnyebb szívvel engednek el. Ráadásul előrelátásunkért egy-két jó pontot is bezsebelhetünk!

3. A határozott embereket többre értékelik
Bármennyire is úgy gondoljuk, hogy cégünk vezetősége szívének kedvesebb a lojalitásból az önmagától akár a pihenést is megvonó munkaerő, ne feledjük, hogy egy cégnek inkább esze, mint szíve van. Ez azt jelenti, hogy az az ember, aki kiáll önmaga érdekében, egy cég számára mindig értékesebb, hiszen akkor előreláthatóan minden szituációban számíthat dolgozója határozottságára, igazságérzetére és önbizalmára – ezek pedig olyan tulajdonságok, amelyekre bármikor szükség lehet, míg az önmagát meghúzó, félénk típus maximum szerethető, ám hatékonysága nagyon is kérdőjeles.

4. Csak bátran a pihenéssel!
Az 1980-90-es években az emberek átlag 3 hetes szabadságokat vettek ki, ami mára 1 hétre rövidült, sőt, gyakori, hogy csak 1-1 hosszú hétvégére merészkedünk távol munkahelyünktől. Pedig ahhoz, hogy valóban ki tudjunk kapcsolódni, szükséges egyfajta átállási idő. Egy brit felmérés szerint a hosszú hétvégés pihenőkről visszatérő emberek még stresszesebbek voltak, mintha csak otthon töltötték volna a pár napos szabadidőt. Merjünk tehát hosszabb időre menni – cégünk számára is értékesebb, ha kipihenten, újult erővel, energiával, ötletekkel folytathatjuk megszokott munkánkat. Akár úgy is felfoghatjuk ezt az egészet, hogy cégünk és karrierünk érdekében választjuk a hosszabb pihenést, azért, hogy hatékonyabb és jobb munkaerőkké váljunk.

Ha mégsem teheted meg, hogy szabadságra menj
Ha munkatársaid mindegyike lemond a pihenésről vagy elérhető marad a nyaralás ideje alatt is, sajnos valóban nem érdemes az árral szemben úszni. Akkor is nehéz helyzetben vagy, ha olyan vezetőként dolgozol, aki valóban nem tudja átruházni másra a felelősséget és feladatokat. Ez esetben próbálj meg hosszú, kényeztetésekkel teli otthon töltött hétvégéket szervezni magadnak. Ha kénytelen vagy nyaralásod ideje alatt is munkaügyekkel foglalkozni, legalább abban egyezz meg munkatársaiddal, hogy ezt mindig a nap első részére időzítsétek, így később zavartalanul élvezheted a nyaralást!