Mókusok, ki a kerékből!

2007. szeptember 25.

Folyton úgy érzed, hogy bármennyire is igyekszel, kifutsz az időből, soha nem éred utol magad? Nem vagy vele egyedül! Tippjeinkkel segítünk megoldani gondodat!

Napjainkban már általános társadalmi problémaként beszélnek a túlterheltségről, a túlmunkáról. Milliók életében állandósult az időhiány, folyamatos a stressz, amit az elvégzendő feladatok váltanak ki, márpedig ez nagyon veszélyes mind a fizikai, mind a lelki és emocionális állapotunk szempontjából is. Mégis meg tudjuk magunknak magyarázni, éppen akkor miért is van szükség a hajtásra, milyen elvárásoknak kell aktuálisan megfelelni, munkában, magánéletben egyaránt.

A számítógép mellett eszem, a barátokkal folytatott telefonbeszélgetés alatt is szinte mindig ténykedek, például fél kézzel pakolom el az edényeket, vagy öntözöm a virágokat. Az sem ritka, hogy délutánig egyáltalán nem jut időm enni, amikor pedig már végképp szédelgek az éhségtől, a számítógép mellett eszem pár falatot – írta egy olvasónk, Judit.

Az időzavar egyik első és közvetlen hatása, hogy a magunkra szánt időből veszünk el, ezt próbáljuk átcsoportosítani a munkahelyi elvárások teljesítésére, az otthoni teendőkre. Ennek egyik első jele, hogy elhanyagoljuk egészségünket: keveset pihenünk, elmarad a testmozgás, könnyen elkészíthető, félkész ételeket eszünk. Esetleg csak futtában bekapunk valamit, ha még arra sincs idő, hogy rendesen leüljünk étkezni. Sokkal kevesebb idő jut a családra, barátokra, a társas kapcsolatok beszűkülése pedig nagyon rossz hatással van a pszichére, lelki életünkre. Arra végképp nem marad lehetőség, hogy önmagunkat fejlesszük, lépéseket tegyünk, hogy megteremtsük belső harmóniánkat.

Múlt ősszel az amerikai Cornell Egyetem készített „Szerezd vissza az idődet!” elnevezéssel egy kutatást. A végén nyolc „egyszerű jótanácsot” is megfogalmaztak, amelyek segítségével vissza lehet nyerni valamennyi időt azért, hogy ezt értékesebb dolgokra fordíthassuk. Gondolkodj el rajtuk, hátha segítenek legalább kicsit átrendezni taposómalomhoz hasonlító életünket:

1. Határozd meg, naponta mennyi időt fordítasz arra, amit valóban szeretnél csinálni, és ehhez minden körülmények között ragaszkodj! Ha egy órát, akkor annyit, de ha csak 15 perced van, már az is számít. Elterpeszkedni a fotelban, és nyugodtan elolvasni pár cikket, beugrani ruhákat próbálgatni egy boltba, ami előtt addig folyton csak elrohantál. És persze ott van a sport is, ha csak 15 percet kocogsz a közeli parkban, az az idő is csak a tiéd!

2. Amit ma megtehetsz… - úgy tűnik, ezt a népi bölcsességet a Cornell Egyetem kutatói is ismerik, akik azt ajánlják: ha nincs is időd arra, hogy befejezz egy feladatot, legalább egy részét próbáld letudni, bármilyen kevésnek tűnik.

3. Tanulj meg nemet mondani! Nem mindig könnyű, teljesíteni akarunk, megfelelni, megállni a helyünket otthon („ma nem sütsz valami fincsi sütit?”), és a munkahelyünket („át tudnád még ma nézni a ….”). Világos, hogy van, amikor nem megy, de gondoljuk át, nem töltünk-e a magunk rovására túl sok időt azzal, hogy mások kéréseinek teszünk eleget. Ha pedig a határozott „nem” adott helyzetben nem megy, akkor is szabjunk egy határt, hogy mit és milyen (ésszerű) határidőre fogunk elvégezni.

4. Szervezz és csoportosíts! A versenyszférában tulajdonképpen ezt hívják időmenedzselésnek. Tégy különbséget sürgős és nem sürgős teendő között, gondold át, melyek azok, amelyeket ésszerű lenne egymás után, vagy egyszerre elvégezni.

5. Mennyit ér az időd? Tudj feladatokat delegálni! Talán sokan felhördülnek, hogy az amerikai szakemberek egyik tanácsa az: „ha megteheted, legyen takarítónőd, vagy fizess a szomszéd fiának, hogy nyírja le alkalmanként nálatok is a füvet”. Azonnal azt mondanák, hogy ezt anyagilag nem mindenki engedheti meg magának. Ráadásul ezzel kapcsolatban nálunk még mindig tartja magát egy mélyen berögzült általánosítás: ezt csak a gazdagok tehetik meg, vagy a lusták, vagy akik „urizálni” akarnak. De számoljunk egy kicsit, nézzük meg, hogy az idő, amit egy adott feladattal eltöltünk, valójában mennyit jelentene összegszerűen, ha ugyanezt a mi munkánkkal töltenénk. Ha egy közepesen kereső nő fizetését elosztjuk a munkaóráival, akkor sokaknál magasabb órabér jön ki, mint amennyit egy bejárónőnek fizetnie kell. A kettő közötti különbségből következik az, hogy időt nyersz, sőt, még anyagilag is jobban jársz. Egyébként Magyarországon is terjed az a gyakorlat, hogy ha nem is naponta, de hetente, vagy alkalomszerűen másokra (mondhatnánk őket profiknak) bízzák lakásuk, házuk rendbetételét.

6. Kezdd azzal, amit ki nem állhatsz! Ha olyan feladatok sorakoznak még előttünk, amelyeket kifejezetten utálunk, de muszáj elvégezni, akkor, ha lehet, azokkal kezdjük, amit legkevésbé szeretünk. Sokan talán nem is gondolnák, milyen nyomást jelent az – miközben valami máson ténykedünk –, hogy tudjuk, még vár ránk az a bizonyos kényszerű, utálatos feladat. Jelszó: legyünk túl rajta!

7. Nézz körül a környezetedben, és légy őszinte magadhoz: vannak olyan emberek, akik valóságos „energiavámpírok”. Valószínűleg mindenkinek jut belőlük. Biztos, hogy elkerülhetetlen a velük való kontaktus? Nem lehet ezt adott esetben kihagyni vagy redukálni?

8. Bármennyire is megvalósíthatatlannak tűnik, tegyél félre időt arra, hogy játssz! Csinálj valamit, amit még soha, próbálj ki új dolgokat, törj ki a mindennapok körforgásából. Ha ez csak egy apróság, már akkor is úgy fogod érezni, hogy nem vagy gúzsba kötve!