Neked is elváltak a szüleid?

2011. május 26.

Ha valakinek elválnak gyermekkorában a szülei, felnőttként az élet számos területén megjelenhetnek a múltbéli sérülés következményei - még olyanok is, amikről nem is gondolnánk, hogy ez a gyerekkori trauma miatt történik velünk.

Mindig sérüléssel jár
Minden gyermek tökéletesen működő személyiséggel születik – s aztán az őt ért hatások ilyen vagy olyan irányban torzítanak rajta. A válás az egyik legerősebb ilyen hatás, és számos következménye van felnőttkorunkban is. Persze nem mindegy, hogy hogyan zajlik ez a válás – de még a legkulturáltabb folyamat is sérüléseket okoz a gyermek lelkében, arról nem is beszélve, hogy az egyik szülő (általában az apa) hiánya milyen maradandó változásokat idéz elő. 

A biztosnak hitt világ meginog
Először is ott vannak a válást megelőző veszekedések, amelynek a legritkább esetben nem tanúja a gyermek. A válás egy egyre közeledő esemény, amit a gyerek is érez, és előre retteg tőle – mindaddig, amíg meg nem történik. Aki gyermekkorában állt már falra szorított füllel, hogy kivegyen néhány szót a szülők szóváltásából, mindig emlékezni fog a gyomrát szorító félelemre. A gyermek biztosnak hitt világa meginog, életében először megérzi, hogy kicsúszhat a lába alól a mindaddig szilárdnak hitt talaj. Mindkét szülőjéhez ugyanolyan intenzitással viszonyul, ők az a két ember a világon, akiket a legjobban szeret – méghozzá ekkora erővel. Elképzelhetetlen számára, hogy egyiküktől meg kelljen válnia, hogy választania kelljen a két, világának alapját jelentő ember közül. Ez az élmény felnőttkorban leggyakrabban azt eredményezi, hogy még a legbiztosabb kapcsolatát is folyton kétségektől gyötörve szemléli, féltékenység, bizonytalanságérzés lengi azt be. Legbelül arra számít, hogy egyszer majd véget ér, és az nagyon fájdalmas lesz – ezért igyekszik addig sem beleélni magát a biztonságba.

Árva, pedig élnek a szülei 
Ráadásul ritka a szép válás: a szülők maguk is tragédiát élnek át, egymással agresszívek lehetnek, előfordulhat, hogy a gyereknek árulnak el részleteket a másik fél viselt dolgairól. Ez talán a legrosszabb, ami ilyenkor érheti a gyereket: ha pl. megcsalt édesanyja (jogos) bánatában mond egy-két dehonesztáló szót az apáról, a gyerek teljesen patthelyzetbe kerül. Imádja anyját, ezért rendkívül sajnálja őt, és a világon mindennél jobban haragudna arra, aki bántotta őt – igen ám, csak ez a valaki épp az a másik ember, akit ugyanúgy szeret, s akit most (szavakkal) az anyja bánt. Ennek az lesz a következménye, hogy sérül az anya és az apa szülői státusza a szemében – többé már nem tud igazán támaszként tekinteni rájuk, hiszen őt partnerként kezelték saját dolgaikban. Tulajdonképpen olyan árva gyerek lesz, akinek élnek a szülei. Felnőttkorban ez a sérülés lesz az, amely vagy nem engedi felnőni, és „megállni a saját lábán”, hiszen valahol elveszítette a gyermekkorát – vagy pedig épp ellenkezőleg, képtelen elfogadni bármilyen gondoskodást, hiszen már rég nem hisz abban, hogy támaszkodni lehet egy másik emberre. Ezek persze tudatalatti folyamatok, s életfelfogása teljesen olyan lehet, mint a biztonságban felnőtteké – de belül munkálkodnak a régi sérülések, és mégsem úgy funkcionál az életben, ahogyan egy stabil szülői háttérrel tette volna.



Nem tudja, milyen, ha a férfi szeret
A válás után pedig az apa hiánya az, ami károkat okoz a gyermek, főleg a lányok életében. Az apa személyével ugyanis a lányok azt tanulják meg, milyen egy férfi által szeretve lenni. Persze a távol élő apa szeretete sem kevesebb, de mert ennek csak a látogatások alkalmával vannak megnyilvánulási lehetőségei, a minta kimarad a lánygyermek életéből. Ezért aztán felnőve nem tud intim kapcsolatokat létesíteni (A kutatásokban a teljes családban nevelkedettek 82 %-a képes volt intim kapcsolatot létrehozni, míg ez az arány az apa nélkül felnőttek számára csak 60 % volt).  Ha pedig tud, akkor kapcsolataiban való viselkedése lesz sérült: annyira akarja a férfiak szeretetét, hogy önmagát háttérbe szorítva mindent megtesz érte, korán férjhez megy (és persze többször elválik), korábban kezdheti a nemi életet vagy értelmetlen kalandokba bocsátkozik.

Mindenkinek más a keresztje
A válás következményei pedig általában akkor is sorra teremtődnek, amikor már felnőtt a gyermek. Szülei továbbra is ócsárolhatják egymást, nehéz velük együtt megjelenni valahol is, esetleges új kapcsolataikhoz alkalmazkodni kell, és hallgatni a másik szülő pikírt megjegyzéseit.
A válás (és ugyanúgy a válás nélküli, de folytonos veszekedésekkel terhelt szülői légkör) mindenképpen nyomokat hagy a pszichében, amely aztán gátolja az életben való boldogulást. Természetesen lehet kezelni a problémákat, a pszichológus, a kineziológus, az alternatív terápiák jó szolgálatot tesznek – és persze azt sem kell elfelejteni, hogy másnak meg más jellegű gyermekkori sérülések következményeivel kell megküzdeni. A lényeg pedig a küzdelem.