2008. június 06.
Nézzünk szembe a ténnyel: bármennyire is közel áll valakinek a teste a tökéletességhez, mindig lesz valami, ami nem tetszik, és amit meg akarunk változtatni. Még a sokak által csodált modellek vagy színésznők is gyakran beszélnek arról, melyik testrészüket utálják a legjobban. Ahelyett, hogy kipécéznénk magunknak egy bizonyos testrészt (vagy akár többet is), amelyet kellőképpen kritizálhatunk, inkább szemléljük a testünket egészként, és legyünk realisták, ha ránézünk vagy rá gondolunk.
Mindenki teste csodálatos!
Ha képesek vagyunk túllépni a külsőn és a társadalom által elfogadott „szépségnormákon”, könnyen rájöhetünk, hogy a testünk egészen fantasztikus és önmagában tökéletes biológiai szerkezet, amely rengeteg dologra tesz minket képessé. Milliónyi funkciót lát el anélkül, hogy nekünk tudatosan irányítani kellene. Gyakran sajnos valamilyen krízis, például egy baleset kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk a testünket. Ha rádöbbenünk arra, valójában mennyire „jó” a testünk úgy, ahogy van, arra is rájövünk, mennyi időt pazaroltunk el azzal, hogy magunkat kritizáltuk. Gondolkodjunk el, naponta hány értékes percet töltünk azzal, hogy a súlyunk, az alakunk, az ősz hajszálaink vagy a fülünk mérete miatt aggódunk – és utána azon is elmélkedjünk, mi minden értékeset, izgalmasat tehetnénk ezek alatt a hiábavalóan elúszó percek alatt.
A moziban vagy a magazinokban látható képek nagy része elképesztően hamis – a szó legszorosabb értelmében. A modelleket, színésznőket legtöbbször órákon keresztül sminkelik, fodrászolják, masszírozzák és öltöztetik, hogy a lehető legtökéletesebben nézzenek ki. A fotósok gátlástalanul játszanak a fénnyel vagy a beállításokkal, és, ha mindezeken túl vannak, akkor még egy számítógépes szakember is kezelésbe veszi a képeket, hogy a legkisebb ráncocskát, foltocskát, plusz kilócskát is leretusálják a sztárról. Sőt, az is előfordul, hogy egy ismert arcot egy ismeretlen, dögös testtel montíroznak össze… és ez a tendencia sajnos nemcsak a divatlapokra igaz, hanem az egészséges életmóddal, edzéssel vagy éppen az öntudat erősítésével foglalkozó magazinokra.
Legyünk tudatában annak, hogy amit látunk, az egyáltalán nem valódi – így ne is akarjunk hasonlítani a címlaplányokra.
Változtasd meg a hozzáállásodat!
Ha valaki folyamatosan azt mondogatja magának, hogy csúnya, kövér és nem érdemli meg a figyelmet, a szeretetet vagy a törődést, egy idő után el is hiszi ezt – sőt, a külvilág felé is ezt sugározza majd. A mondás szerint úgy bánj másokkal, mint ahogyan te elvárnád azt, hogy bánjanak veled. De mi van akkor a mi saját magunkkal sem bánunk elég szeretteljesen és barátságosan? Valószínűleg mások is lábtörlőnek néznek majd minket… Higgyük el magunkról, hogy értékes, erős és sikeres emberek vagyunk, és mondogassuk is ezt minél többször. Ha képesek vagyunk elhinni magunkról, hogy megérdemeljük a tiszteletet, egy idő után mások is elhiszik majd ezt rólunk, hiszen a viselkedésünk ezt sugározza.
Nemcsak az tesz rosszat a testünknek, ha elhanyagoljuk, de az is, ha túlságosan drasztikus megoldásokkal próbáljuk megváltoztatni: a szigorú koplalás, az állandó edzés vagy éppen az edzés teljes hiánya, a tabletták és hashajtók mind túlságosan erőteljes terhelésnek teszik ki a testünket – így nem csoda, ha egyszer csak felmondja a szolgálatot, vagy éppen „megtagadja” a parancsokat, és nem úgy reagál, ahogyan mi azt szeretnénk. A testünket tisztelni és gondozni kell, hiszen ezt az egyet kaptuk, nem költözhetünk át egy másikba, ha ez tönkremegy. Vigyázzunk rá, és figyeljünk a jelzéseire: azt adjuk meg neki, amire szüksége van, és ne azt, amire rá akarnak minket beszélni.