2007. október 10.
A mindennapokban rengeteg inger ér minket, pozitívak és negatívak egyaránt. Ahhoz, hogy ezeket az élményeket hasznosíthassuk és tanulhassunk belőlük, át kell őket formálnunk a magunk képére. A meditáció, a tudat lecsendesítése és a minket érő élmények saját nyelvünkre való lefordítása az egyik legtökéletesebb módszer arra, hogy megbirkózzunk az átlagos napok során bennünket érő, sokszor káros és feldolgozhatatlan hatásokkal.
A meditációnak ugyanakkor nagyon kedvező egészségügyi hatásai is vannak: lassul a pulzus, könnyebbé válik a légzés, csökken a vér cukor- és koleszterinszintje, a test öngyógyító folyamatai felgyorsulnak, ráadásul egy húszperces, mély meditáció rendkívül frissítően hat a testre – olyan, mintha több órát aludtunk volna!
A meditációnak több fokozata létezik, számtalan forma és gyakorlat ismert. Ezek alapulhatnak keleti vallási filozófiákon, vagy lehetnek nyugati rendszerűek. A cél, hogy csapongó, mindenfélén rágódó elménket megnyugtassuk, és „egy helyen” tartsuk. Ezt általában a légzés tudatosításán keresztül lehet megvalósítani. A meditáció alatt a gyakorló csendben ül, és hagyja a szellemét is lecsendesedni. Ezt a fajta meditációt tibetiül Sinének nevezik.
Az egyik legősibb és legnagyobb önfegyelmet kívánó technika az Indiából eredő Vipassana meditáció, melyet 2500 évvel ezelőtt kezdtek tanítani. A képzés rendkívüli önfegyelmet igényel, a gyakran igen szigorú szabályok betartása a meditáció gyakorlásához teremt megfelelő körülményeket. Vállalni kell, hogy az ember nem pusztít el érző lényt (ennek értelmében vegetáriánus étrendet követ), nem lop, nem követ helytelen szexuális szokásokat, nem hazudik, és nem használ káros anyagokat (drogok, alkohol, cigaretta). Ezzel és a légzésre való összpontosítással fokozatosan elérhető a tudat lecsendesítése. Ezután következhet a tulajdonképpeni Vipassana, mikor is megtisztítjuk elménket a problémák okaitól (pl.: a haragtól és a negatív gondolatoktól).
Általánosan elmondható, hogy mindenfajta meditációhoz nyugodt, csendes környezet kell. A szertartásszerű gyakorlás kellékei a ráhangolódást segítik elő. Fontos, hogy a meditáció alatt ne korogjon a gyomrunk, de a tele has is épp annyira negatív hatású – mielőtt leülnénk gyakorolni, együnk néhány falatot, valamilyen könnyű, nem fűszeres ételt. Gyújtsunk gyertyát, füstölőt. A levegő hőmérséklete legyen kellemes. Mielőtt letelepednénk a meditációhoz, alaposan szellőztessünk ki a helyiségben.
Üljünk le kényelmesen, hunyjuk be a szemünket, és koncentráljunk csak a légzésünkre – próbáljuk meg „elűzni” a gondolatokat, ne engedjük, hogy elkalandozzon a figyelmünk. Aki úgy gondolja, ez nehezen menne neki, az kipróbálhat olyan kazettákat, cédéket is, amelyek valamilyen irányított meditációt tartalmaznak: ezek segítségével gyakran könnyebb elérni az ellazult, nyugodt lelkiállapotot.