2009. január 13.
A téli időszakban szervezetünknek nem csak a hideg és a különböző vírusok, baktériumok támadásaival kell szembenéznie, de meg kell bírkóznia a rövidebb és sötétebb nappalok által okozott változásokkal is.
A napsütéses órák száma drasztikusan lecsökken az évnek ebben a szakában, melyre szervezetünk megváltozott működéssel reagál. Télen legszívesebben ki sem kelnénk az ágyból, fáradékonyak, és gyakran kedvtelenek vagyuk. Ennek egyik magyarázata a melatonin nevű hormon megnövekedett szintje. A melatonin a tobozmirigy által termelt hormon, mely a napszakokhoz alkalmazkodó természetes alvási ciklus fenntartásáért felelős. Termelődése a sötétedés beköszöntével fokozódik, fény hatására pedig csökken.
Télen, a nappalok rövidülése mellett sokszor akár hetekig is borús, ködös napokkal kell szembenéznünk. Mindez serkentően hat a melatonin termelődésére. A magas melatonin szint azonban depresszióhoz vezethet. Ez a jelenség áll olyan megfigyelések hátterében, melyek azt igazolták, hogy az északi országokban, ahol kevesebb a napos órák száma, magasabb az öngyilkosságok előfordulásának aránya. A déli országokban, ahol a napsütéses órák száma magasabb, a lakosság vidámabb, kevésbé hajlamos depresszióra.
A téli időszakban jelentkező lehangoltság ezért nem keverendő össze az évszaktól függetlenül is fennálló depressziós tünetekkel. A rosszkedv ez esetben inkább hangulatváltozásként jelentkezik, s nem jelent tartósan fennálló, egyre fokozódó tünetekkel, sok esetben az érdeklődés teljes elvesztésével járó depressziós betegséget. Megfigyelhetjük, hogy a téli lehangoltság máris alábbhagy, amint kisüt a nap, tavasszal pedig mintha kicserélődnénk, a természettel együtt mi is megújulunk.
A téli depresszió jelei:
- megnövekedett alvásigény, aluszékonyság
- állandó fáradtságérzés
- fokozott szénhidrátéhség
- lehangoltság, rosszkedv
(forrás: orvostkeresek.hu»)