A kutyatartás illemtana

2010. augusztus 31.

Hogyan lehetünk olyan ebtulajdonosok, akik csak elismerő pillantásokat kapnak másoktól? Mi mindenre kell ügyelnünk, ha valóban kulturált kutyatartók szeretnénk lenni? Az alábbi tanácsok megfogadásával a legjobb gazdi lehetsz - mások szemében is!

Élni és élni hagyni
A kutya olyan lény, akinek nem számít, gazdagok vagyunk vagy szegények, szépek vagy csúnyák, fiatalok vagy idősek - szeret minket feltétel nélkül, boldog, ha megérkezünk, szomorú, ha elmegyünk; teljesen ránk bízza magát és olyan erős érzéseket közvetít, amelyet a legkőszívűbbek sem hagyhatnak egy idő után válasz nélkül. Persze, nem mindenki van ezzel így, és mivel az emberek különbözőek, ezt is el kell fogadnunk.Nem várhatjuk el, hogy szívesen vegye bárki, ha az utcán kutyapiszokba lép és végighordozza a lakásán a nyomait, vagy ha fél éjszaka nem tud aludni a szomszédból jövő ugatástól. Ahhoz, hogy a kutya, aki annyi örömet okoz nekünk, ne váltson ki haragot és esetleg bosszút másokból, figyelnünk kell a vele járó kellemetlenségek megszüntetésére vagy legalábbis csökkentésére.

Eksztázis a póráz láttán
Nem kell senkinek mondani, hogy a kutyának sétára van szüksége, akkor is, ha kertes házban van egész nap. Az utcai szagok felfedezése, mint jelzések és üzenetek, számára a legboldogabb pillanatokat okozzák. Hasonlóképpen érezhet, mint mi, amikor hosszú idő után újságot veszünk a kezünkbe, telefonon beszélünk valakivel, bekapcsoljuk a tévét, rádiót, megnézzük leveleinket a neten vagy csak találkozunk valakivel és kicseréljük gondolatainkat.
Kutyánk többnyire egész nap egyedül van, fekszik, alszik, rágcsál, nem sok inger éri. Nem véletlen, hogy a kutyák többsége a póráz láttán eksztázisba esik; tudja, hogy most csupa érdekes információt fog begyűjteni, és üzen is saját szagával másoknak. Ne vegyük el tőle ezt a kis örömet, vigyük minden nap legalább egy fél órára ki a házból-lakásból, és ne csak a rövid egészségügyi sétára.


Csomagba a csomagot!
Viszont itt már a mi felelősségünk, hogy milyen nyomot hagyunk magunk után; a kutya nem felelős a saját piszkáért, akármilyen okos is, ő egy állat, akinek nincsen azzal kapcsolatban semmilyen fenntartása, hogy egy szépen rendben tartott előkertet, vagy egy sétálóutca turistáktól hemzsegő macskaköveit tiszteli-e meg saját kis csomagjával. Ilyenkor jön képbe a gazdi, aki lehajtott fejjel körbekémlel, hogy vajon látta-e valaki, és eloson, esetleg még meg is szidja az ebet, akinek persze fogalma sincsen, mit csinált rosszul. Pedig nem lenne nagy dolog egy nejlonzacskó, amelybe belenyúlva össze tudjuk szedni kedvencünk után a piszkot, majd kifordítva egy szemetesbe dobni. Nyugaton persze ezt mindenki magától  érthetőnek tartja, komoly büntetésnek néz elébe, aki nem teszi. Párizsban például 183 EUR-t (kb. 52 000 Ft) kell fizetni egy otthagyott „csomag” után. Bár nálunk is törvény kötelezi a kutyatartókat a takarításra, a közterület-felügyelet csak tetten érés esetén tud büntetni, ennek esélye kicsi, hogy pont az orruk előtt történjen meg a dolog.
 


Póráz nélkül, szabadon
Más jellegű probléma, de szintén a kutyatartókkal szembeni ellenérzést kelt, aki póráz nélkül sétáltatja kedvencét. Hiába tudja, hogy a légynek sem tud ártani és megbízhatóan visszajön, amikor csak hívja, sokan – és ezt tudomásul kell vennünk - félnek a kutyától, lehet az egy lusta öreg tacsi vagy egy csupa báj kölyök golden retriever. Elég egy rossz gyerekkori élmény, vagy egy film hatása, akiben a félelem elhatalmasodik, észérvekkel nem meggyőzhető és nincs is rá szükség. Ne okozzunk kellemetlen perceket azzal, hogy póráz nélkül, szabadon visszük a kutyát olyan helyen, ahol mások is sétálnak.

Négylábú  főbérlő a lakásban
A lakásban tartott kutyák együtt élnek velünk, nem biztos azonban, hogy ez mindenkinél természetes. Vendégeink, akik meglátogatnak bennünket és a fotelből felállva, a fekete nadrágjukról csomókban söprögetik a kutyaszőrt, kevés kivétellel lesznek elnézőek. Legyen a kutyának egy helye, ahol alszik, fekszik, vagy ha már késő, és az egész lakást uralja, terítsünk le erre az időre egy plédet a vendégeknek kijelölt helyre. Hasonlóképpen járjunk el az autónkban is, ha a kutyát az ülésen szállítjuk; hiába a kedves felajánlás, nem biztos, hogy jó szájízzel száll ki az autónkból az, aki utána órákat tölt kedvenc zakója szőrtelenítésével. Szintén nagyon rossz benyomást kelt, ha vacsora végén lenyújtjuk a tányérunkat a kutyának, az utolsó  falatokkal. A vendég, ha addig jól is érezte magát, rögtön elmegy a kedve a gondolattól, hogy előző étkezésnél esetleg azt a tányért nyalta tisztára a házi kedvenc, amiből ő falatozott 5 perce.

Kutya higiénia – csak látszatra tiszta
Persze a rossz benyomásnál is fontosabb az a tény, hogy bármilyen tiszta a kutya, a higiéniára vele kapcsolatban kiemelten kell figyelnünk; számtalan betegség hordozója lehet, ami esetleg rajta nem jön ki, de mi bizony elkaphatjuk. Léteznek olyan élősködők, amelyek a kutya (és macska) belső szerveiben, szöveteiben élnek. Az étkezés előtti kézmosás hiányával, az állat szájjal történő érintésével könnyen elkaphatjuk ezek jó részét. A bélférgességnek például az embernél sincsenek jellegzetes tünetei, csak általános, másra vissza nem vezethető panaszok utalhatnak rá, mint étvágytalanság, fogyás, sápadtság, fáradékonyság, álmatlanság. Mivel a fertőzés emberről emberre is terjedhet, egész családok, gyermekközösségek kaphatják el. A rendszeres oltás, félévenkénti orvosi felülvizsgálat féregtelenítéssel egybekötve, szintén kötelessége a kutyatartóknak, mivel az ebünk sokféle betegséget összeszedhet akár séta közben is, amelyet aztán gyanútlanul hazahoz és továbbad.

Négylábú kedvenceink fényt és örömöt hoznak a mindennapjainkba - figyeljünk rá azonban, hogy ennek ne mások fizessék meg az árát!