A Nőnap eredete

2012. március 08.

Hogyhogy a nőknek van egy külön napjuk az évből? Mióta ünnepeljük és miért? Érdekes tények állnak a Nőnap mögött.

Mindössze 150 éve
vesznek minket emberszámba
Azt gondolnánk, hogy a Nőnap egész egyszerűen csak az erősebbik nem kedves gesztusa, cserébe azért, hogy egész évben mosunk, főzünk, vasalunk rájuk, hogy csak a jéghegy csúcsa említődjön. Az igazság azonban az, hogy ezen a napon a nők kivívott egyenjogúságát ünnepeljük. Sok-sok harcos nőtársnak köszönhetjük ugyanis azt, hogy egyáltalán szavazhatunk és dolgozhatunk. A nők elnyomása több évezredes történet, nem is olyan rég még csak az „ember” faj kategóriájába is nehezen soroltattunk be, gondoljunk csak az „asszonyállat” kifejezésre. Mindössze kb. 150 éves története van csupán a férfi-nő egyenlőségnek (noha az „egyenlőség” kifejezésen most is több nő felhörren, mondván, a mai napig kevesebb a nők fizetése ugyanazért a munkáért, a rájuk rótt egyéb terhek (házimunka, gyermeknevelés) viszont jóval nagyobbak).

Így kezdődött: az 1800-as évek közepétől
nem hagyjuk magunkat
Hogy az egyenlőségért vívott női harcok közül pontosan melyikhez is köthető a mai Nőnap, megoszlanak a vélemények. A történet 1857-ben kezdődött, amikor is március 8-án New Yorkban 40 ezer (!) nő tüntetett azért, hogy ne alacsonyabb rendű munkásokként kezeljék őket. Textilipari munkásnők voltak, akik magasabb fizetést és emberibb munkafeltételeket követeltek. Az egyenlőségi harc következő állomása 9 évvel később volt, amikor is az I. Internacionálé (a marxizmus-szocializmushoz köthető Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez hatalmas lépés volt, hiszen addig csupán a legalsóbb osztálybeli nők dolgoztak, az általánosan elfogadott modell a „férfi dolgozik, a nő helye otthon van” berögződés volt. 1866-ban ennek vége szakadt: kinyilvánítatott (számos nőjogi harcos vakmerő küzdelmének köszönhetően), hogy egy nőnek ugyanúgy lehet szakmája és hivatása, mint egy férfinek. Még 150 év se telt el azóta.



Az 1900-as évek eleje: az első igazi eredmények
Mindössze a múlt század elejére vált általánosan elfogadott ténnyé, hogy egy nőnek ugyanannyi joga van (vagy kellene lennie), mint az erősebbik nem tagjainak. 1910-ben a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin (szocialista politikus és nőjogi harcos) beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét, valamint a nők széleskörű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. Itt határoztak arról is, hogy nemzetközi nőnapot tartanak, amely a nők választójogát hivatott népszerűsíteni – a pontos dátumról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot.

Egy újabb tüntetés:
március 8. a nők napjává válik
A március 8-ai dátum akkor vált elterjedtté, amikor 1917. március 8-án Oroszországban ismét nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később polgári kormány alakult, mely (nem kizárólag a tüntetés hatására) szavazójogot biztosított a nőknek. Mivel két női harc is március 8-ához köthető (az 1857-es new york-i és az 1917-es oroszországi), a Nőnap dátumaként ezt tartják számon a legtöbb országban (van, ahol február végén ünneplik). A nemzetközi nőnapot 1977 óta az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.

Magyarországon ez se ment simán
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott az ügy érdekében. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek, de valójában csak 1948-tól lesz rendszeres ünneppé szovjet mintára (Oroszországban most is munkaszüneti nap március 8-a). Sőt: a Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált, az állami propaganda a saját szolgálatába állította, így aztán jó ideig rossz szájíz társult az ünnephez. Szerencsére mára már ez elhalványult, és a Nőnap azzá vált, aminek lennie kell: a férfiak kedves gesztusává, a női mivolt szépségének dicséretévé. Köszönjük…