A randi, amit sosem felejtek el

2009. október 20.

Véget ért az Őszi romantika nyereményjáték 2. forduló. A történeteket Kánya Kata zsűrizte, és választotta ki a számára legkedvesebbet. Hogy melyik ez, és miért ez választotta, most megtudhatjátok! És a ráadás, az írónő is megosztotta velünk az egyik legkedvesebb randi élményét.

Kedves Olvasók, Történetírók!

Tegnapi nappal lezárult az Őszi romantika játék 2. fordulója, melyben a számotokra feledhetetlen randi élményét oszthattátok meg velünk, és egymással. A történeteket Kánya Kata, a Társtaláló című könyv szerzője zsűrizte. A számára legkedvesebb történetként Ajobi: Elfeledett randevúját választotta: (a történetét itt olvashatjátok»):

"Igen, a szerelem kortalan, és ránk találhat akármelyik pillanatban. Átélhetünk  bármit. Jót, rosszat, érhetnek nagy csalódások és elmúlnak életre szólónak hitt kapcsolatok, bánthatunk valakit és aztán szégyenkezünk, megalázhatnak és azt hisszük nem heverjük ki soha. Biztosan tudjuk, hogy már semmi sem változik. Van rá érvünk, példánk, ideológiánk. Szóval bölcsülünk. De ha ismét eljön a szerelem, mindegy, hogy mit cipeltünk addig letehetetlenül a hátizsákunkban, mindegy mit tudtunk cáfolhatatlanul. Egy másodperc alatt ott állunk hátizsák és ideológia nélkül, épp olyan boldogan, hitetlenkedve, zavarodottan és érzelmileg kiszolgáltatottan, mint  első osztályos korunkban, amikor az a nagyon helyes fiú az osztályból, először hazavitte az iskola táskánkat. Talán ettől olyan jó ez az élet."
                                                                                                                              Kánya Kata

A nyertes történet beküldője a Jaffa Kiadó könyvcsomagját kapja ajándékba. Gratulálunk!

Búcsúzóul Kánya Kata is megosztotta velünk egy feledhetetlen randiját:
"Ez nem volt randi. A társaságunk – nagyon sokan voltunk- nyaranta, minden pénteken ugyanott találkozott este kilenckor a presszó pultjánál. Összeszokott banda volt. Nem is igen engedtünk senkit magunk közé, bár sokan szerettek volna bekerülni a társaságba, mert lehetett tudni, hogy ha összegyűltünk,  elindulunk az éjszakába és fergeteges bulit csapunk. Aznap este már jó sokan ott voltunk, nevettünk, beszélgettünk, vártuk a még hiányzó néhány embert. Egyszer csak, a hátam mögött megszólalt valaki:  ti ismeritek egymást? Megfordultam és ott állt egy férfi, nyújtotta a kezét, mondta a nevét. Kezet fogtam vele, de a nevemet már nem tudtam kimondani. Álltam, néztem aztán elrohantam a mosdóba. Ott ittam a csapból a vizet, mostam az arcom és folyamatosan azt kérdezgettem magamtól: most mi van, most mi van, most mi van???? Valahogy összeszedtem magam, mire visszaértem már együtt volt mindenki. Annyit fél füllel hallottam, hogy valaki megkérdezte tőle, hol a felesége?  Közben elkezdődött a szervezés, ki iszik, ki vezet, hány taxi kell, ki melyik autóba üljön, de hamar összeállt a rend. Pillanatok alatt megérkeztünk a kedvenc helyünkre és lezúdultunk „a” bárba. Őt nem láttam sehol. A többiek elkezdték rendelni az italokat, amikor az üvöltő zenében valaki odahajolt és megkérdezte: táncolunk? Ő volt. Táncoltunk. Semmi lassú, összebújós zene, csak pörgős rock and roll  számok, és fullasztó meleg. Egy szót sem váltottunk, egymás kezét sem fogtuk meg a tánc alatt. Szinte rám se nézett. A harmadik szám után azt mondta: baromi meleg van, igyunk valamit. Elindult a bárpult felé, én meg ott álltam a parkett szélén és arra gondoltam: ez az ember nős. Úristen! Mennyi fájdalom, botrány, sírás meg szenvedés lesz, amíg elvesz engem feleségül!
Három év múlva volt az esküvőnk."

Indul a 3. forduló
Témája: A ROMANTIKA - csupa nagybetűkkel
Arra vagyunk kíváncsiak, hogy számodra mit jelent ez a fogalom. Lehet ez egy feledhetetlen gesztus, egy séta emléke, lehet valós, vagy kitalált történet - a lényeg, hogy a romantikáról szóljon. A legjobb történet írója az Ulpius-ház Kiadó könyvcsomagját kapja ajándékba, a történeteket ezúttal Vass Virág, a Vulévu írója zsűrizi.
Tovább az Üzenőfalra»