Filmajánló

2009. február 16.

Moziba mennél, de nem tudod melyik filmet érdemes megnézni? Most adunk néhány ötletet, hogy megkönnyítsük a választást!

Pitt Brando-ruhában

Az idő nem tréfál. A Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button, már a mozikban) idén a legtöbb, 13 Oscar-díj jelölést gyűjtötte azzal, hogy az időről mesél: a majd egy évszázadot felölelő történetben a néző szeme előtt válik kamaszlányból aggastyánná Cate Blanchett, és Brad Pitt-et is láthatjuk öregemberként és tinédzserként is. Az idő múlását azonban nemcsak a ráncok szaporodása jelzi a filmben. David Fincher rendező az adott korszakok nagy filmjeit is elrejtette rendezésében: így tiszteleg a mozimágus elődei előtt. Amikor a történet az ötvenes évekbe ér, Brad Pitt Marlon Brando jelmezében motorozik, abban, amelyben (a magyar származású Benedek László rendezésében) A vad című filmben láthatjuk. A hatvanas évekbeli jelenetek egyikében Pitt Steve McQueen, később Paul Newman egy-egy jelmezében látható.
A legutóbbi időket viszont már nem így idézik meg. A filmesek, akiket forgatás közben ért New Orleansban a Katrina hurrikán, úgy döntöttek, hogy emléket állítanak a 2005-ös eseményeknek. A hatalmas vihar végül komoly szerepet kapott a filmben – valószínűleg senki nem gondolná, hogy az alkotók a már szinte kész műbe illesztették bele ezeket a képsorokat.

Marley meg az anyuka

Az ember néha legalább olyan nehezen idomítható, mint a kutya. Owen Wilson és Jennifer Aniston új vígjátéka, a Marley meg én (Marley & Me, hazai bemutató: március 12.) a benne szereplő, tökéletesen játszó és nagyon aranyos labrador miatt is különleges. Ám a filmkészítőknek nemcsak a kutyaidomítással gyűlt meg a bajuk. Owen Wilson anyukája sem volt egyszerű eset.
A történet egy közös életét kezdő ifjú párról szól, és a színész azt kérte rendezőjétől, hogy amikor a történetben megjelennek a szülők, az ő felmenőit saját anyja és apja játszhassa. Mivel a feladat nem volt túl bonyolult, David Frankel, hozzájárult a szereposztáshoz. Wilson apuka kiválóan teljesített, felesége azonban már nehezebb esetnek bizonyult. Annyira átélte a feladatát, hogy folyton saját nevén, Owen-nek szólította életbeli és filmbeli fiát. Az egészen egyszerűnek tűnő, rövid képsort vagy húszszor kellett megismételni: ő a kamera előtt mindig újra elfelejtette, hogy a történetben más neve van a gyerekének.
– Tény, ami tény, a kutyusok könnyebben voltak taníthatóak – ismerte el utólag Owen Wilson. 

 
Gran Harry

Az elmúlt hetekben Clint Eastwood-nak jó néhányszor kellett ugyanarra az újságírói kérdésre válaszolnia. Hosszú pályájának legsikeresebb filmje, a Gran Torino (Gran Torino, hazai bemutató: április 16.) kapcsán sokan faggatták a veterán színész-rendezőt arról, hogy vajon titokban nem a legendás Dirty Harry sorozat hatodik részének szánta-e új filmjét, melynek hőse magányosan, fegyverrel tesz igazságot.
Eastwood sokáig határozott nemmel felelt a kérdésre, és mindig hozzátette, hogy a Gran Torino önálló, önmagában működő film, nem szorul rá a Dirty Harry márkajelzésre, de nemrég egy interjúban elismerte, hogy azért van összefüggés.
– Ez az ember, akit játszom, sok mindenben hasonlít Piszkos Harry-re – ismerte el az amerikai film legendás alakja. – Keményfejű, magányos, és tántoríthatatlanul hisz az igazában. De nem volt rendőr, egyszerű autószerelőként dolgozott ötven éven át. Ő nem Harry. Legfeljebb egy olyan ember, aki látta az összes Dirty Harry-filmet, élvezte is őket, és történetesen van otthon fegyvere…