A nők elvárják, a pasik nem bírják?

2009. október 21.

Miért fontos a nőknek a romantika? Mit gondolnak valójában a pasik a nők igényeiről? Lehet, hogy a romantikus férfiak egyszerűen csak beadták a derekukat? Minden, amit a férfiak bevallanak a romantikáról… és amit nem!

Romantika: a nők többsége vágyik rá, a férfiak többsége szeretné megteremteni
Minden nő szíve megmelegszik, ha párja gyertyafényes, rózsaszálas vacsora utáni andalgó tánc közben súgja fülébe érzéseit, s kapcsolata során minél több hasonló élményben szeretne részesülni. A pasik ugyan nemigen értik, mi ez a különös vonzódás a nőkben a viasz, a kertészet és a toporgás iránt, de mert tudják, hogy hölgyüknek valamiért ezekben rejlik érzelmeik bizonyítéka, hát hol készségesen, hol kénytelen-kelletlen szállítják számukra a romantika eme kellékeit. De miért is olyan fontos nekünk, nőknek a romantika?

Részünkről kegy, hogy a férfiak velünk lehetnek?
Nem is olyan régen még egészen más volt a nők szerelmi szerepe és élete – szüleink „szexuális szabadsága”, a házasság előtti nemi élet, de még a miniszoknya is valóságos forradalomnak számított, hiszen korábban a férfinak hosszú-hosszú udvarlásba telt, mire megkaphatta jutalmát (akkor viszont akár még egy kacér bokakivillantásban is része lehetett).  A romantika tehát kötelező udvarlási rítus volt, amelyben kifejeződött a nőnek mint különleges, meghódítandó lénynek az elismerése is. Bizony, annak idején megtisztelő adományként tartották számon, hogy egy finom, sima, kedves, kecses emberi teremtményt birtokolhat egy szőrös, durva, nyers, „az ördögnél egy fokkal szebb” hímnemű. Ment is a versengés mind a kegyek elnyerése, mind az elvárásoknak való megfelelés területén. Amikor ma romantikára vágyunk, igazából ajándék voltunk, szerelmünk értékének elismerésére vágyunk.

Mi bajuk a férfiaknak a romantikával?
Sok férfi valóban csak azért visz véghez romantikus tetteket, mert tudja, hogy vágyai nője értékeli majd ezeket, tudja, hogy így szerezhet örömet és így fejezheti ki szerelmét olyan módon, hogy az társának is egyértelmű legyen. Nem tipródik hát sokat a dolgon, megveszi a rózsacsokrot, lekucorodik a szerelmes film elé, és szorgosan adogatja könnyáztatta kedvesének a papír zsebkendőket, miközben némán szitkozódik a tüskékkel összeszurkált keze miatt, és legszívesebben átkapcsolna a meccsre. A Valentin-nap előtt már egy héttel úgy érzi, hogy ha még egy szív alakú valamit kell látnia, a sajátját is kitépi, és arra gondol, hogy soha nem fogja megérteni a nőket. Nem is csoda: a pasik, akiknek az érzelmek leginkább a kordában tartandó kategóriába tartoznak, arra kényszerülnek, hogy részt vegyenek egy olyan szerelmi játékban, a romantikában, amely éppen hogy az érzelmek minél szélsőségesebb és intenzívebb kifejezésére épül. Ezen kívül mindaz, ami a nőnek andalítóan romantikus, számukra valamiféle megjátszottságot, túlzást és finomkodást sugall – és bizony, igazuk is van. A nők által elvárt férfiúi közeledésmód tele van csajos elemekkel, a ránk jellemző érzelemgazdagság „mellékhatásaival”, szentimentalizmussal, érzelgősséggel, túlcsorduló kifejezésmódokkal. Naná, hogy a pasik legszívesebben messzire elkerülnék. Hacsak…

A szerelem elnőiesíti a pasikat
Hacsak nem épp a kezdeti lángolás eufóriája borítja el józan eszét – ilyenkor ugyanis némileg femininné válnak a teremtés koronái: száguldozó érzelmek közt hányódnak, telefoncsörgésekre ugranak, háttérbe szorul a munka, alig várják a következő találkozást. És ebben a lelkiállapotban bizony ők is egy egymásba borult táncban, egy tóparti andalgásban, egy vérvörös csokorban tudják leginkább megélni érzelmeiket. Úgyhogy a kapcsolat későbbi szakaszában elvárt romantika a nő részéről nagyon is megalapozott igény: annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy szerelmük eredeti tüzére emlékeztessék párjukat és önmagukat, s ezáltal újra és újra fellobbantsák.

Miért bírják mégis a pasik a romantikát?
Akár lelkesen, akár vonakodva megy bele a férfi a romantikajátékba, pozitív hozadékait ő is érzi és élvezi. Az egymásra való koncentrált figyelem, a szerelem sokszínű érzelméből a legszebbek és legtisztábbak kifejezése, a kötődés nemes és költői magasságokba emelkedő részletének kiemelése ráveszi őket arra, hogy kicsit elengedjék mindig racionális, visszafogott férfilelküket, és szabadon megélhessék a benne rejlő izgalmakat. A férfiak igazából nagyon is szeretik a romantikát: szeretik azt érezni, hogy kedvesüket elbűvölték, és szeretik azt az érzelmi ellazulást, amely lehetővé teszi számukra a hétköznapokból való kiemelkedést, még ha előbb lejtenének is csipkés hálóingben az utcán, mint hogy ezt elismerjék. Vélekedjen bárhogy, egy céltudatos férfi mindig figyelmet fordít rá, hogy romantikus legyen – nála már csak egyvalaki okosabb: a nő, aki tudja, hogy a hosszú távú kapcsolat legjobb befektetése egy kis romantika!