2010. december 27.
Vigyázat, szakításhoz vezet! ![]()
Mindannyian szeretetre és társra vágyunk, ám van, amikor ez a vágy túlságosan erős. Ez legtöbbször gyerekkori traumákra nyúlik vissza: az apa nélkül felnőtt nők például nagy eséllyel tapasztalják meg a szeretetéhséget. Ugyanis ha az apa nincs jelen a lánygyermek életében (akár együtt is élhet a család, ha az édesapa alig van otthon vagy alig foglalkozik a lányával), a kislány nem tapasztalja meg azt, hogy milyen is egy férfi által szeretve lenni. Ezért aztán felnőve vagy nem hiszi el, hogy párja igazán szereti, (s ez veszekedések-hisztik tömkelegét idézi elő), vagy túlságosan kapaszkodik a férfiakba, s ezért aztán pl. benne marad a rossz kapcsolatban vagy épp önmagához méltatlan társat választ. Persze az édesapa megléte sem garancia arra, hogy felnőttként okosan tudjunk kapcsolatokat keresni, kialakítani és ápolni. A szeretetéhség, a férfiakba való görcsös kapaszkodás késztetése számos kapcsolatnál jelentős probléma, amely az esetek nagy többségében végül szakításhoz vezet.
Szeretkezz velem, aztán kérj feleségül!
Szeretve lenni persze csodás dolog – ám ha túl erősen vágyakozunk erre, inkább elrontjuk, mint elérjük a boldogságot. Már a kapcsolat indulása is problémás: minél előbb biztonságban szeretnénk tudni önmagunkat, így aztán türelmetlenül sürgetjük a dolgot, legszívesebben már az első szerelmes együttlét után kimondatnánk újdonsült párunkkal a boldogító igent. De legalábbis az „együtt járunk” mielőbbi kimondásáig nincs nyugalmunk, amíg el nem hangzik a bűvös „szeretlek”, addig bizony a poklokat járjuk. Görcsösen szorongatjuk a telefonunkat, összerezzenünk minden csörgésre, a nemtalálkozós estéken a kezeinket tördeljük, és nem értjük, hogyan is tölthet el nélkülünk szívünk választottja akár csak egy órát is. És bármennyire próbáljuk is ezt palástolni, bizony ki-kikandikál a lóláb, már a kapcsolat előrehaladásakor is. Mondjuk, amikor azon emésztjük magunkat, hogy miért is nem mutat be már a szülőknek, vagy amikor sértetten pislogunk, amiért nem velünk tervezi a szentestét.
Szeretni nem ugyanaz, mint birtokolni
Ám a lánykérés sem garancia arra, hogy végre megnyugszunk és megtaláljuk a harmóniát. A szeretetéhes nő ugyanis úgy érzi, csakis párja szerelmében teljesedhet ki. Úgy gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, ha párkapcsolatban él, méghozzá olyanban, amilyet a filmekben látni. Vagyis hogy választottja rajong érte, nélküle tapodtat se tud menni, más nőre rá se bír nézni, hidegen hagyják a pornók, és a nap 24 órájában hősszerelmes. És ezek az irreális elvárások persze veszekedéseket szülnek, jönnek a hisztik és a számonkérések, a hősszerelmes pedig egyre kevésbé szerelmes, és egyre kevésbé hős, hogy benne maradjon egy ilyen, az idegeit és a hangulatát folyamatosan tépázó kapcsolatban. A férfiak, bármennyire is nem így tűnik néha, odáig vannak azért, hogy boldoggá tegyenek egy nőt. Ugyanis akkor értékesnek, talpig férfinak érezhetik magukat. Ám ha kizárólagosan ettől függ a nő boldogsága, az már teher, nem is akármekkora, és szinte bizonyos, hogy előbb-utóbb megszabadulnak tőle. Ráadásul jogosan, hiszen ez a fajta ragaszkodás inkább birtoklás, mint valódi szerelem.
Vajon te is görcsösen kapaszkodsz a férfiakba?
Ha igennel válaszolsz az alábbi kérdések legalább felére, akkor bizony gondjaid vannak a szerelemre való valódi képesség terén:
1. Úgy érzed, te szeretsz jobban?
2. Zavar, ha egyedül megy el bulizni?
3. Megnézed titokban az sms-eit és a híváslistáját?
4. Megbántódnál, ha azt mondaná, a „szerelem idővel csendesedik”?
5. Sértőnek éreznéd a párod maszturbációját?
6. Bántónak találod, amikor párod azt mondja, „ma ne találkozzunk”?
7. Sokat foglalkozol kettőtök kapcsolatával?
8. Veszekedés után elvárod a párodtól, hogy elsőként ő kérjen bocsánatot?
9. Ellenszenvesnek találod a kedvesed, ha épp másokkal nevetgél?
10. Gondolkodtál már azon, milyen jó is lenne egy rejtett kamerás felvétel a párod egy-egy napjáról?
Hogyan tehetsz ellene?
Ha már felismerted, hogy a párkapcsolatok terén vannak bizonyos problémáid, már félsiker – sokan ugyanis úgy gondolják, hogy ez így van rendjén, változzon meg az a fránya pasi inkább, és akkor nem lesz több veszekedés. Ám ha belátod, hogy túl erős ragaszkodásod okozza a gondok nagy részét, már a megoldás útjára léptél. Persze ezeket a problémákat nem lehet pusztán azzal megoldani, hogy mondjuk folyamatosan figyelmeztetjük magunkat arra, a boldogságot ne a másiktól tegyük függővé. De segítséggel sikerül, méghozzá könnyebben, mint gondolnánk. Segítséget pedig sokfélét igénybe vehetünk: a kineziológiától kezdve a családállításig, a párterapeutától az önfejlesztő tréningig számos lehetőségünk van, hogy felszámoljuk kapcsolatfüggőségünket, kóros és káros pszichés kapaszkodásainkat. Mert nem az ideális kedvessel – hanem így lehetünk boldogok. És akkor már jönni fog az ideális kedves is.