"Drágám, neked jó volt?"

2011. december 15.

Hazudni nemcsak szavakkal - hallgatással is lehet. A nők nemcsak az orgazmust színlelik, de azt sem mindig mondják el, mi okozna nekik örömöt az ágyban. Mit tegyünk, ha túl félénkek vagy gátlásosak vagyunk ahhoz, hogy kifejezzük vágyainkat?

A jó szex alapja a jó kommunikáció
Ha valami nem jól működik a szexben, az lehet ugyan csupán az egyik fél miatt (pl. gyors ejakuláció), ám mindig kettőn múlik. A másik félnek ugyanis ott a „közlés felelőssége”, vagyis az, hogy kommunikálja, hogyan lenne jó neki. Erre a nők többsége igen nehezen veszi rá magát – a szemérem, a szégyenlősség, a kényes témától ódzkodás meggátolja abban, hogy pontosan kifejezze, mire is vágyik az ágyban. És olykor a pasik sem könnyítik meg – vannak, akik kritikának érzik a leghalványabb utalást arra, hogy valamin változtani kellene, s úgy besértődnek, hogy az ember lányának esze ágában sincs előhozakodni a témával, ellenben felvértezi magát a legszexisebb nyögésekkel és bősz „nagyon jó volt, drágám”-ozással. Pedig a jó szex alapja a jó kommunikáció – ismertesd meg kedveseddel a vágyaidat, hogy teljesíteni tudja! Persze ez nem könnyű – most adunk pár tippet, hogyan érdemes csinálni.

A nő és a gátlás
Először is az a kérdés, hogy vajon miért olyan nehéz erről beszélni azzal az emberrel, akivel pedig minden mást megosztunk. Ebben nem csupán a másik megsértésétől való félelem játszik közre. A több évszázados női nevelés megtette a magáét, mégha távol is érezzük magunktól a régi hagyományokat. Mégis, valahogy bennünk van: telefonáljon először a férfi, mondja ki először ő a „szeretlek” szót… és: kívánjon meg ő bennünket. Sok nő még a „visszakívánást” is fél kifejezni, úgy érzi, hogy azzal „elárulná magát” – ők azok, akik úgy adnak szexet, mintha kegyet gyakorolnának. Persze mindezt minden önteltség nélkül: egyszerűen így tanulták, ezeket az értékeket plántálták beléjük: egy nő kéresse magát, és ha már eléggé kérték, akkor is csak úgy adjon, mintha csupán a másik kedvére tenne, ő aztán igazán jól ellenne ágyba bújás nélkül is.

Döntsd le a korlátokat!
Nos, ez az első gát: amíg ezt nem írjuk felül önmagunkban, azzal hiába is próbálkoznánk, hogy mindazt közöljük kedvesünkkel, amivel valóban az őrületbe és a csúcsra bír bennünket kergetni. Elvégre hogy néz már az ki, hogy egy nőnek vágyai vannak, pláne hogy el is akarja őket érni?! Pedig a férfiaknak semmi se vonzóbb, mint egy olyan nő, aki nem rejti véka alá a szenvedélyét. Csakhogy valahogy olyan ez, mint az álomalak: hiába tudjuk, hogy kedvesünknek 5 kilóval nehezebben tetszünk, ha egyszer mi úgy kövérnek érezzük magunkat. Hiába vagyunk tisztában vele, hogy párunknak tetszene, ha rávetnénk magunkat, ha egyszer mi magunk ezt szégyellnivalónak tartjuk. A másik féle ön-győzködés kicsit hatásosabb: gondoljuk végig, hogy párunk is ugyanolyan ember, mint mi, tehát neki is ugyanolyan jól esik, ha egy nő megkívánja. És őt is ugyanolyan rosszul érinti, ha folyton csak ő kezdeményez, mint bennünket érintene. Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel gondolatban minél többet, játsszuk újra le azokat a filmjeleneteket, amelyekben egy nő szabadon kifejezi a vágyait, és értessük meg magunkkal, hogy ebben semmi szégyenteljes nincs. Ha ezt sikerül elfogadnunk, és akár már az első kósza kezdeményezéseken is túlvagyunk, jöhet a következő lépcsőfok: annak elmondása, hogy nekünk hogyan is lenne a legjobb.

Nem mindenkinek megy az irányítás
A legegyszerűbb és leghatékonyabb módja ennek persze a szeretkezés közbeni irányítás: elmondani, hogy kicsit feljebb vagy egy picit gyengédebben kérjük, hogy most csókoljon meg, most pedig simogassa a hasunkat – csakhogy erre egy gátlásos nő a legritkább esetben lesz képes. Az még csak hagyján, hogy bevalljuk kívánásunkat, az is, hogy esetleg mi invitáljuk az ágyba kedvesünket, no de hogy még „pofátlanul” parancsolgassunk is?! Ez sokaknak már igazán nem fér bele. De nyugalom, nincs veszve semmi! Sőt, egy idő után már a szex közbeni irányításra is képesek leszünk, egyszerűen csak időt kell adni annak, hogy régi gátlásaink feloldódhassanak. Ehhez pedig a legjobb módszer: a játék!

"Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?"
Játsszunk – akár erotikus társasjátékot, amelyben nem szégyen az önkifejezés, hanem épphogy: feladat. Írhatunk - párunkkal együtt – erotikus történetet, amelyből persze könnyen kimazsolázható, mire vágyik a másik, hiszen valószínűleg egy olyan szeretkezést fog fantáziálni, amelyet ő is szeretne. Utána kicseréljük az irományokat, és ha nem is aznap este (bár nem utolsó előjáték egy ilyen szöveg olvasgatása), de idővel párunk be fogja vetni azokat a fogásokat, amelyekről tőlünk olvasott. És persze mi is tisztában leszünk azzal, ő mit szeretne… Játszhatunk társaságban is, hiszen szinte mindenre érvényes a „ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” alapállása. Egy „forró szék”-játék (ahol a széken ülőnek őszintén kell válaszolnia bármilyen kérdésre) talán többet tár fel saját és párunk vágyaiból, mint amit négyszemközt el mernénk mondani. A lényeg, hogy tudatosan törekedjünk arra, hogy kedvesünk tisztában legyen a számunkra kellemes érintésekkel. Ha nem megy a szex közbeni irányítás vagy a kendőzetlen beszélgetés, hát nem megy, ne erőltessük – használjunk ki más lehetőségeket vágyaink közlésére! Ahogy az információk gazdát cserélnek, és szexuális életünk is örömtelibbé válik, mi is nyitottabbak leszünk, s hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy olyan nyíltan beszélünk erről párunkkal, amire sosem hittük volna, hogy képesek leszünk!