Fejlődésed gátja és motorja: a szüleid!

2009. július 03.

Mi számít: az öröklött tulajdonságok vagy a neveltetés? Miért éppen ebbe a családba születtünk? Hogyan állíthatjuk fejlődésünk szolgálatába szüleinkkel való viszonyunkat, és mit tehetünk azért, hogy jobb emberek lehessünk? Érdekes válaszok és egy egyszerű módszer!

Miért örököltünk rossz tulajdonságokat?
Önmagunkkal folytatott küzdelmeink során gyakran érezzük úgy, hogy nem szabadulhatunk szüleink egy-egy rossz tulajdonságától, és háborgunk, hogy miért is éppen az ő gyerekükként születtünk meg. Ám a spirituális megközelítés szerint nem véletlen, hogy milyen gének örököseként lépünk a világba. Személyiségünknek azok a pontjai, amelyekkel feladatunk van, olyan család-konfigurációt keresnek, amelyekben szembekerülhetünk ezzel. Ha például hajlamosak vagyunk az önzőségre, olyan szülőt „választunk”, akinek szintén ilyen gondjai vannak – azért, hogy örökölhessük ezt a tulajdonságot, hogy apánk vagy anyánk személyében mélyen átérző segítőre találhassunk, hogy a kötődést a közös teher is segítse, és hogy mindig szembekerüljünk ezzel a jellemvonással, és motiváltak legyünk a változásra.

Tényleg te vagy a helyzet ura?
Életünk, fejlődésünk során azonban nem csupán az öröklött tulajdonságokkal kell megküzdenünk. A neveltetés vagy a genetika nagyjából azonos szerepet játszik egy személyiség milyenségében. Három éves korunkig mindent elsajátítunk, ami aztán a későbbiekben alapként fog működni. Voltál már úgy, hogy valamin kifakadtál, vagy egy szituáció rendkívül intenzív érzelmeket váltott ki belőled, utána pedig értetlenül álltál, hogy mi is volt ez az egész? Ilyenkor csak az történt, hogy életbe lépett egy beépült minta, és az cselekedett helyetted. Ha például egy duhajkodó apa mellett felnövő nő párja egyszer kirúg a hámból, előfordulhat, hogy a nő indokolatlanul nagy hisztit csap ki, mert gyermekkorában ilyesmi veszekedéseknek volt a tanúja. Az édesapa persze rászolgált a szemrehányásokra, ám ez nem számít: csak az a minta marad meg, hogy az italos férfiemberhez így kell viszonyulni, s a minta működni kezd, anélkül, hogy felülvizsgálták volna jogosságát.

Olyan akarok lenni, mint a mama!
A gyermeknek a legfőbb mintát édesanyja jelenti. A rajongással szeretett anya mozdulatai, szokásai, reagálásai olyan leckék, amelyeket szorgalmasan tanul, hogy elsajátíthassa mindazt a szépséget, amit számára világának központi személye jelent. Neki teszi fel első kérdéseit, tőle kap információt arról, hogy hogyan helyes viselkedni egy adott szituációban, az ő gondolatvilágának elemeiből születnek saját eszmélése alapkövei. Az anya pozitív tulajdonságai olyan példaként szolgálnak egész életünk során, amelyeket tudattalanul is mindig igyekszünk elérni. Ráadásul egy anya mindig a leghelyesebb útra terelgeti gyermekét, ezért egyfajta belső lelkiismeretként is funkcionál: ha olyat követünk el, amelyet édesanyánk nem helyeselne, bűntudat nehezedik ránk, hiszen valahol sejtjük, hogy akkor olyasmit tettünk, amely egyben a helyes útról való letérés is.

Jaj, csak olyan ne legyek, mint az anyám!
Szüleink nem csak példaképet jelentenek számunkra. Gyakran olyan tulajdonságokat is hordoznak, amelyek rendkívül irritálnak bennünket. Azért van ez így, mert ez válik javunkra: a negatív gravitációnak óriási szerepe lehet az egyén fejlődésében: ha például valakit édesanyja férjétől való függése bosszant, az két területen is hatékonyan segíti életbeli és spirituális előrehaladását. Először is annak a kérdésnek az átgondolására készteti, hogy miért is elviselhetetlen számára az önállótlanság: valószínűleg túl nagy jelentőséget tulajdonít az elkülönültségnek, s erősítenie kellene magában a „mindenki: egy” érzését. Másrészt olyan tettekre sarkallhatja, amelyekre nem motiválta volna semmi, ha nem akar annyira különbözni édesanyjától.

Hogyan küszöbölhetjük ki szüleink hibáit?
Ha gyermekkorunkban sok kritika ért bennünket, akkor jelenlegi életünket is nagyban meghatározzák ezek az élmények. Ha például sokszor hallottad azt, hogy megbízhatatlan vagy, ez a vélemény úgy beépült, hogy ettől a tulajdonságodtól képtelen leszel szabadulni, hiszen önmagadról is eleve ezt feltételezed, ezért így is viselkedsz. Létezik egy egyszerű gyakorlat arra, hogy mindezt megváltoztasd: írd össze, hogy milyen negatív véleményeket hallottál sokszor, majd írd át az ellenkezőjére a listát! Ha ezt a pozitív listát naponta leírod, hihetetlen változásokat tapasztalhatsz majd jellemedben: a rossz tulajdonságok képesek teljesen eltűnni, ha a tudatalattidba beírod az ellenkezőjét!

Tudd meg, ki vagy!
Egész életünkben keressük a választ arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk valójában. Szüleink, a tőlük kapott tulajdonságok, minták és nevelés adják ennek a válasznak a legelső betűjét. Kérdezzük őket önmagukról, gyermekkorunkkal kapcsolatos emlékeikről, és érezzük meg magunkban azt a végtelen hálát és szeretetet, amit azok iránt táplálunk, akik nélkül ma nem lennénk azok, akik vagyunk, és nem tartanánk arrafelé, amerre tartunk!