Felejthetetlen férfijaink

2010. december 20.

Csaknem minden nőnek van egy Hufnágel Pistije - vajon tényleg ő volt a nagy Ő, vagy csak mitizáltuk az egykori nagy szerelmet?

Az Exek Exe
Azt mondják, minden valaha-volt-szerelmed örökké benned él: személyiséged őrzi azokat a vonásokat, amelyek nélküle sose lettek volna. Talán a kedvéért sajátítottál el egy nyelvet, vagy megszeretette veled a síelést, vagy megtanított sakkozni, esetleg csak rámutatott egy csendes utca szépségére – de több lettél azzal, hogy ismerted és szeretted őt. És a legtöbb nőnek van ex-szerelmei között egy, aki felejthetetlen, aki időről időre felbukkan gondolatainkban: mi lett volna, ha…? Az Exek Exe általában szerelmeink közül a legszenvedélyesebb, vele volt kapcsolatunk egymást-tépő, kínokkal és eufóriával teljes kapcsolat, személye a legközelebb áll férfiideálunkhoz. Az egykori szakítás sebe már begyógyult, de a heg még mindig tud lüktetni. Vajon Ő volt az igazi?

Bezzeg a Hufnágel Pisti
Leginkább akkor őrzünk a szívünkben egy ilyesfajta nagy Őt, ha valamilyen módon lezáratlan maradt a kapcsolat. Ha nem sikerült egymást maradéktalanul megismernünk, ha kérdőjelek maradtak a szakítás körül, ha nem tudtuk megélni minden részletében a szerelmet. Ilyenkor aztán hajlamosak vagyunk ideákat gyártani volt kedvesünk személye köré: szép lassan talán olyanná formáljuk őt gondolatainkban, amilyennek a tökéletes társat szeretnénk. Elkövetkező kapcsolataink konfliktusai közepette felrémlik bennünk, vele mennyire más lenne. Ő lesz az a bizonyos Hufnágel Pisti, akire mindig nosztalgiával gondolunk, aki mindig egyfajta elszalasztott lehetőségként él bennünk.



Tudjuk, hogy reménytelen
Legtöbbször tisztában vagyunk azzal, hogy az, akire ma is némi szívdobogással gondolunk, tulajdonképpen saját teremtményünk, s nem sok köze van a hús-vér exhez. Emiatt nincs is túlságos bűntudatunk, ha boldog kapcsolatban élve is fel-felbukkan a régi nagy Ő emléke. Talán azt is tudjuk, hogy vele sosem lettünk volna képesek ilyen harmonikus párkapcsolatot kialakítani, hogy a lángolás valójában emésztő tűz volt, amely mindkettőnket tönkretett volna. S persze nem cserélnénk le szerető társunkat az egykori szenvedély forrására, s persze nem adnánk jelenlegi kapcsolatunkat – de azért a szívünk ma is megdobbanna, ha az Exek Exe menetelne az utca túloldalán.

Életünk szerelme
Ha szinglik vagyunk, akkor előbb-utóbb mindig előkerül a gondolat: nem kellene megkeresni a hajdani nagy Őt? Megszervezni egy „véletlen összefutást”, megejteni egy laza telefont, küldeni egy semleges e-mailt… Aztán találkozunk valakivel, és a kósza gondolat elhalványul, átadja helyét az új szerelem lehetőségének. Úgy érezzük, jól is van így, hiszen exünkben csak idealizált ideálunkat kergetjük. Igen, legtöbbször így történik. Ám mi van akkor, ha mégsem csak a képzeletünk színes szálai fonják körbe álmaink férfijának személyét, hanem tényleg ő volt a nagy Ő? Kideríthető valaha is a kérdés? Nos, némi önvizsgálattal azért sok mindenre választ kaphatunk. Ha minden konfliktus- és krízishelyzetben legszívesebben őhozzá futnánk, ha évek óta gyorsabban ver a szívünk, amikor csak rá gondolunk, ha valahogy mindenki más megalkuvásnak tűnik, akkor nagy az esély rá, hogy életünk szerelmét engedtük el. Akkor viszont tartozunk magunknak annyival, hogy összeszedjük a bátorságunkat, megkeressük és mindezt elmondjuk neki. Hogy mit lép rá, az persze kérdés – de az a tudat mindenképpen a miénk lesz, hogy megtettünk saját boldogságunk érdekében mindent, amit megtehettünk.