2010. január 13.
Tőrdöfés ezerrel ![]()
Nekünk, nőknek is az elevenünkbe vág, ha a szex terén kapunk kritikát – egy-egy rossz megjegyzéstől még évek múltán sem sikerül szabadulnunk. Ha történt már ilyen veled, gondolj vissza a fájdalomra, az elkeseredettségre és önbizalomvesztésre – és ezt szorozd meg ezerrel. Na, ami most kijött, azt érzik a pasik… jobb napjaikon. Nekik ugyanis a szexteljesítmény sokkal fontosabb, mint nekünk: egész identitásukat, önmagukról alkotott képüket meghatározza. Ahogy a karrier, a sikeresség, úgy a szex is olyan visszacsatolást jelent nekik, amelyet egy nő el sem tud képzelni, hiszen mindezek számunkra fontos, ám nem létfontosságú dolgok.
Pasilélek ingoványokkal és csapdákkal
Az első teendő tehát, hogy mélyen magunkba véssük: olyan ingoványos területre tévedtünk szexkritikánkkal, amely komoly veszélyeket rejt magában. Persze ugyanilyen rizikós benne maradni a rossz szexben, és hallgatni róla. Ahhoz, hogy a kapcsolat harmonikusan működjön, elengedhetetlen, hogy őszinte kommunikációban és szexuális megelégedettségben legyen részünk. És ez a 22-es csapdája: merthogy jó lenne a szex, ha elmondhatnánk, hogy mi a rossz benne… De legtöbbször pasink szívesebben beszélne inkább a legújabb szemöldökdivatról vagy készítene ovulációs naptárt, mintsem akár csak egy szót is arról, ami ágybeli teljesítményét negatívan illeti. Akkor mi a megoldás?
A férfi a fej, a nő a nyak ![]()
Lehetne akár az is, hogy szépen, finoman csomagolva, óvatos megfogalmazással adjuk tudtára. Mondjuk előtte ecseteljük a jókat, aztán apránként rávilágítunk a rosszakra. Elvégre intelligens, felnőtt emberek vagyunk – na igen, már amikor nem az elevenünkbe taposnak. Az igazság azonban az, hogy pasid lehet akár Einstein kaliberű koponya, ha egyszer: pasi. És ily módon sértődni fog. Sérülni, aztán sértődni, aztán vagdalkozni, vádaskodni, végül tán elrohanni. Esetleg cselesen taníthatnánk is: beszélgethetnénk a szexről, rávehetnénk új dolgokra – ám vannak pasik, akik még ezeket is férfiasságuk elleni támadásnak fogják fel.
Ilyenkor semmi más nem segít, csak az ősrégi bölcsesség: a férfi a fej, de a nő a nyak, amely forgatja. A megoldás tehát az, hogy nem mondod el. Illetve: úgy mondod el, hogy nem mondod el.
Többet ésszel…![]()
A kritika helyett tehát dicsérj: mondd, hogy a múltkor teljesen feltüzelt, (nyugi, nem fog rá emlékezni, hogy valóban volt-e ilyen!) mert véletlenül rálelt egy erogén zónádra, amiről eddig nem is tudtál. Hogy hol is volt? Nézzük csak: itt, itt, nem is, inkább feljebb… Na, ez volt az! Igen, ezt a szuper mozdulatot tette akkor is… csak valahogy kicsit gyengédebben… igen, igen, épp így! És párodat máris büszkeség tölti el, mert lám, ő fedezett fel valamit, ő találta meg boldogságod egyik forrását – és hidd el, számtalanszor visszatér majd kortyolni egyet…
Ugyanez a taktika alkalmazható akkor is, ha el szeretnénk kerülni valamit: ha túl erőteljesek a mozdulatai vagy éppen fájdalmas a harapgálás, „emlékeztetni” lehet arra, hogy hú, a múltkor de jó is volt, már nem is tudod pontosan, hogyan csinálta, valahogy nagyon gyengéden…stb.
Akár játékba is invitálhatod: rajzoljátok le saját erogén-térképeteket – vigyázz, hogy ne az legyen a cél, ami valójában (jobban megismerni a másik testét), hanem valami pasis versengés: kinek van több zónája, ki talál el többet papíron stb.
Az erotikus társasjátékok is sokat segíthetnek: szerezz be egy olyat, ami kifejezetten az egymás megtanulásáról szól, és hívd párodat játszani, mondván, ma este pikáns kis szórakozásról gondoskodtál a számára…
Persze van, amikor ezek a technikák sem használhatók: ha túl rövid az aktus, bizony nem marad más, mint valahogyan együtt kezelni a problémát. De az esetek legnagyobb részében bőven elegendő a női agy, amely jól tudjuk, elég barázdált és rafinált ahhoz, hogy valóban oda forgassa azt a fejet, amerre épp mi akarunk nézni…