Mars elvonul, Vénusz kiakad

2011. január 17.

Pasink egyik este még a mintaférjek gyöngyét is megszégyeníti, másnap meg úgy viselkedik, mintha csak nyűg lennénk a nyakán. Hogy ez egyszerű marsbéli hagyomány? Naná, hogy Vénusz szórja az igéket.

Férfilélek...
A férfilélek olyan, mint egy gumiszalag. Kinyúlik a legnagyobb távolságra, amelyre csak képes, aztán visszapattan, szinte a kezdőpontra – hogy újra csak jólesően kinyúlhasson majd. Majd egyszer. Ha már kizsugorkodta magát. És ez annál hosszabb ideig fog tartani, minél többször kérdezzük meg tőle, mégis meddig húzódzkodik vissza, mikor kegyeskedik már végre újra idefáradni, hozzánk, a nőhöz. Merthogy a párkapcsolatban is ezt a gumiszalag-magánszámot adják elő. Hétfőn este még vacsorát főznek, a desszertet ágyba hozzák, képesek megnézni velünk a Született feleségeket – kedden meg már hozzájuk se lehet szólni, és még örüljünk, ha foghegyről odavetik, hogy hova mennek és mit is csinálnak ott. Hja, a férfilélek. Közeljön, messze pattan – mi meg csak pislogunk, mi van már megint.

..női lélek
No persze a vénuszi lélek se egyszerű szerkentyű. Hullámzik. Elindul, felfelé, egyre jobban spanolja magát az érzelmekben, míg odáig nem jut, hogy egy reklámjeleneten képes elpityeredni – aztán zuhanórepülésben ér el addig a lelkiállapotig, amikor egyetlen csepp pozitív gondolat se akad, mikor mindenki idegesítő, önző, tapintatlan ésatöbbi, mi pedig szánnivaló áldozatai vagyunk a világnak. Hát szóval ezt is igen nehezen lehet megérteni, arról már nem is beszélve, hogy minden gondolatunkat úgy kell kitalálni. Ahogy a mondás fogalmazza meg: „nő vagyok, tehát nem mondom meg, mit akarok, de fenntartom a jogot, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg”. Ráadásul ez úgy működik, hogy mindvégig, amíg nem kapjuk meg, negédesen mosolygunk, „cserébe” mi magunk még többet adunk, aztán egyszer csak betelik a pohár, és akkor aztán isten őrizzen tőlünk. Hja, a női lélek. Hol a világ legédesebb napsugara, hol meg észvesztő viharok elől menekülhet a férfiember.

Mondjuk a magunkét 
Mindent egybevéve szavunk se lehet a Mars gumiszalag-attrakciójára. De van, szavunk, hát hogyne lenne. Pereg a nyelvünk. Hogy már megint mi ütött őuraságába. Hogy fittyet se hány ránk, holott tegnap még… és már jönnek is a sérelmek, soroljuk pontról pontra, mi minden van a rovásán. (Marsnak fogalma sincs róla, hogy egyáltalán feketelistára került ilyen-olyan cselekedete. No de majd most megtudja). És Vénusz már jobban sajnálja magát, mint kamaszkorában, amikor a temetését tervezte. Elvégre ő ettől a hapsitól az égvilágon semmit se kap. Elvégre ebben a kapcsolatban csak ő képes áldozatot hozni, lám, a másik most is meccset nézni vonul el. Bezzeg a régi szép időkben, amikor éjszakákat beszélgettek át. Bezzeg akkor… amikor még szerette. És már ömlenek is a könnyek, őszintén, forróan.

Ha én így, te is úgy 
Mert persze Vénusznak igaza van. Neki, akinek sose jutna eszébe hátat fordítani élete párjának, és magasról fütyülni az igényeire, neki persze hogy rosszul esik, amikor Mars az újságot választja az ő szerelmes karjai helyett. A vénuszi lélek nem ismeri a gumiszalag-késztetést. Vénusz szemében az az ember, aki messzire vágyódik társa mellől, az nem szerelmes. Mert Vénusz magából indul ki!
Mars eddig csak azért akart elvonulni, mert a gumiszalag-effektus működésbe lépett – most már azért is akar, mert Vénusz is működésbe lépett, fecsegett, könnyezett, sértődött, magára vett, prédikált és mindent összevetve végül eredményként kihozta, hogy ő, Mars, a világ legszemetebb pasija. És valamiért úgy is érzi magát, ezért most már mindenképp el fog sunnyogni a barlangjába. Miközben persze úgy érzi, a nő nem szereti őt eléggé, hiszen ha szeretné, nem tenné ezt vele. Mert Mars is magából indul ki!

Aki tud, az nyer 
És itt is vagyunk a történet végén, amely úgy kezdődött, hogy egy férfi megfelelt egy ősi ösztönnek, majd egy nő is úgy reagált, ahogyan az női mivoltából adódott – és úgy végződött, hogy mindketten sérültek. Holott mindez elkerülhető lett volna, ha a nő megérti a férfi elvonulási hajlamát, a férfi pedig megérti, mennyire is fontos, hogy folyamatosan szeretetéről biztosítsa társát – még akkor is, ha épp elvonul. S hogy valaha megtanuljuk-e egymás nyelvét? Igen – ha tanuljuk. Ha elgondolkodunk különbözőségeinken, ha dolgozunk a kapcsolatunkon: akár úgy, hogy könyveket olvasunk vagy előadásokat hallgatunk a témában, akár úgy, hogy mi magunk gyűjtjük össze a tapasztalatokat. Persze ez csak akkor működik, ha ez a tanulás mindkét fél részéről biztosítva van – de ha Vénusz elkezdi, Mars is hamar kedvet kap hozzá….