Mars és Vénusz stresszben

2010. október 05.

Hogyan hatott a párkapcsolatokra az emancipáció, miért nem hajlandó Mars segíteni Vénusznak az otthoni munkákban? Mit nem értünk meg a férfiakban és ők mit nem látnak meg bennünk? Mars és Vénusz megint fasírtban vannak.

Mars, Vénusz és a stressz
A stressz olyan láthatatlan betegség, amely megfertőzi mindennapjainkat. Észre sem vesszük, mennyire leterheltek vagyunk, csak azt, hogy valahogy este mindig elromlanak a dolgok, és párunkkal háttal egymásnak alszunk el. A stressz ugyanis nemcsak egészségünket kezdi ki, de kapcsolatainkat is.  Mars és Vénusz, a férfi és a nő, két külön faj, így különbözőképpen reagál minden helyzetre – hangsúlyozottan így van ez a stressz esetében. Ami segít egy férfinak, hogy kiengedje magából a feszültséget, az nem megfelelő a nő számára – ha megtanuljuk, hogy másként reagál Mars és Vénusz a stresszre, és mást igényelnek csökkentésére, kapcsolatunk sokkal-sokkal harmonikusabbá válhat.

Az új konfliktus
A régmúlt világban a férfinak az volt a szerepe, hogy el tudja tartani a családot – ez olyan büszkeséget és elégedettséget nyújtott számukra, amely boldoggá és kiegyensúlyozottá tette őket. Ráadásul otthon igazi család várta, az ő kedvére készített étel, kívánságát leső boldog feleség.  A nő feladata az volt, hogy szép otthont és békés családi életet alakítson ki, ápolja baráti kapcsolataikat, hozzájáruljon a közösség életéhez. Jutott ideje önmaga ápolására, hosszas csevegésekre, egy könyvben való elmélyülésre – Marsnak és Vénusznak teste, lelke, szelleme megkapta, ami neki járt. És az az igazság, hogy hiába változott a világ, ezek az ősi minták bennünk vannak, és ma is ösztönösen ezeket a szerepeket játsszuk. Csakhogy ma már a nőnek a hivatása mellett kell megfelelni ezeknek a feladatoknak, a férfinek pedig a békés, nyugodt család nem adott, ahhoz őneki is hozzá kell járulnia, be kell segítenie.

A nők azt akarják, hogy őket is egy boldog feleség fogadja otthon
A férfiak fantáziájában egy olyan ideális kapcsolat él, amelyben a munkából hazatér boldog párjához, aki tökéletes otthonban fantasztikus vacsorával várja őket, majd vacsora után szexistennővé alakul át. Ám nekünk, nőknek is megvan a magunk irreális elvárása: tulajdonképpen azt igényeljük, hogy a férfiak is ugyanolyanok legyenek, mint a nők. Azt várjuk társunktól, hogy éppúgy osztozzon az otthoni munkában, a kapcsolat fenntartásában (a lelkizésektől egészen a programszervezésig), ahogyan mi osztozunk a kenyérkeresetben. Mindkét részről tehát rendkívül magasak az elvárások – ez pedig óhatatlanul konfliktusokat és boldogtalanságot szül.

A nő a vezérigazgató, a férfi a lógós beosztott
Ha egy férfi hazatér a munkából, stressz-szintje folyamatosan zuhanni kezd: vége a kötelezettségeknek, végre lazíthat. Értékeli ugyan a tökéletes otthont, de óriási kupiban is képes a teljes lazításra. Ezzel szemben amikor a nő hazatér, stressz-szintje még magasabbra emelkedik. Ugyanis belé van kódolva hagyományos női szerepe, a rendezett, békés családi fészek biztosítása – és ez rengeteg feladattal jár, amelyeket a fejünkben lévő listára vezetünk. Ki kell porszívózni, el kell mosogatni, le kéne engedni a hűtőt… és a többi, a listára folyton felkerül valami. Márpedig addig nem lazíthatunk, amíg a listával nem végeztünk. Ha megtesszük, sem tudjuk megtenni: leülünk ugyan a tévé elé, de közben azon jár az agyunk, mi mindennel nem végeztünk még. Az otthonban a nő a vezérigazgató szerepét tölti be: szervezi a háztartást, meghatározza, mit kell elvégezni, majd ehhez párja segítségét kéri. Párunk ugyan megteszi, de azt soha ne várjuk el tőle, hogy magától észrevegye! Neki ez nem ösztönszerű, hiszen évezredeken keresztül nem volt benne a feladatkörében. A nő viszont nem érti, hogy miért kell szólni mindenért. Ráadásul a férfi legtöbbször olyan kelletlenül és felületesen csinálja meg a munkát, hogy a nő úgy érzi, könnyebb mindent egyedül végeznie.

A nők ismerik a szív bölcsességét
Ahogy John Gray írja: „Az életben a nő emlékezteti a férfit arra, hogy mi a fontos. A nők ismerik a szív bölcsességét és inspirálják a férfit arra, hogy a szíve szerint cselekedjék. Ha a nő nem boldog, akkor senki nem lehet az  a környezetükben. Ha a nők férfivá válnak, akkor a férfiak elveszítik a céljukat, életük értelmét és az ösztönző erőt”. Ahhoz, hogy ezt a konfliktust feloldjuk, a férfiaknak és a nőknek jobban meg kell érteniük egymást. A férfiaknak fel kell ismerniük, hogy a nők min mennek keresztül, a nőknek pedig meg kell érteniük, hogy a férfiak mit képesek vállalni, és mit nem a közös teherből. De ez már a következő cikk témája lesz.

Cikkünk John Gray: Mars és Vénusz stresszben c. könyve alapján készült