„Hároméves korom óta folyamatosan szerelmes vagyok”

2009. november 10.

A Vulévu csupa olyan dologról szól, amelyről egy nő mindig imád olvasni: szerelemről, barátságról, karrierről, önmagunk megismeréséről, a divat és a média világáról. Első regénye kapcsán Vass Virággal beszélgettünk.

Horváth D. Orsolya beszélgetése Vass Virággal:

- Hogyan születetett a regény ötlete, mi késztetett arra, hogy regényíróként is kipróbáld magad?
- Az osztályban szinte utolsóként tanultam meg annak idején írni, azóta viszont a szavak körül forog az életem. Tizenhét éves korom óta publikálok, húszévesen pedig megnyertem egy jeligés riportpályázatot, amely több álláslehetőséget is hozott. Végül a Nők Lapjánál kezdhettem, amely igazi műhelyként működött, minden újságírói műfajban kipróbálhattam magam. Amikor az Elle elindult Magyarországon, főszerkesztőnek hívtak. Bár mindig is az írás volt a kenyerem és a menedzsment feladatok távol álltak tőlem, egy ilyen szép munkának nehéz volt ellenállni. Hét év után, tavaly karácsonykor keresett meg Kepets András, az Ulpius-ház vezetője az ajánlattal, hogy nem volna-e kedvem hozzájuk csatlakozni. Mint kiderült, Fejős Éva ajánlott a figyelmébe. Hirtelen úgy éreztem, évek óta egy ilyen lehetőségre várok, itt az ideje, hogy átadjam egy tehetséges kollégának a főszerkesztői széket, és visszatérjek az íráshoz.

- Igen, úgy tartják, valódi feladataink úgyis megtalálnak bennünket… mind a munka, mind a magánélet területén, s ma egyik sem könnyű. Regényed olyan női problémákat érint, amelyek egyre hangsúlyosabbá válnak. Szerinted miért olyan nehéz manapság párt találni?
- Ma, az internetes ismerkedések korában nem is párt találni nehéz, hanem igazi társsá válni. A Vulévu két nagyon jellegzetesen mai női sorson keresztül mutatja be, hogy amíg saját magunkkal szemben nem vagyunk elfogadóak, addig bizony másokkal sem, a párkapcsolati problémák egymást követik. Magunkat elfogadni hosszú, gyötrelmes folyamat. Közben egyik kapcsolatból a másiba botladozunk vagy ugyannak a társnak az életét nehezítjük.

- Miért vágynak annyira a nők a Nagy Szerelemre? A te életedben mennyire fontos?
- Hároméves korom óta folyamatosan szerelmes vagyok. Az sem zavar, ha az alanya nem is sejti. Hogy miért és mikor lép az életünkbe a Nagy Szerelem, mi vonzzuk be, vagy éppen azért érkezik, hogy megmutassa, itt az ideje, hogy odaadjuk magunkat szívvel-lélekkel... nehéz eldönteni. A Vulévu éppen ezeket a kérdéseket feszegeti.

- Méghozzá nem is akárhogyan… Könyvedben egy titokzatos udvarló vázát és virágszirmokat küld a lánynak, azzal a kéréssel, hogy akkor randevúzzanak, ha a váza már megtelt szirommal. Ennél romantikusabb dolgot nehezen lehet elképzelni. Számodra mit jelent a romantika, mennyire tartod fontosnak?
- A romantika cseppet sem lebecsülendő része az életnek. Azonban egy tartós kapcsolat sikere nagyon is józan, valós dolgokon múlik. A szirmos sztori egyébként valóban megtörtént, ha kitalálom, biztosan giccsesnek érzem. Az életben persze minden eredetibb, mint egy regényben. A nevem adta az ötletet annak a fiúnak, akivel kezdetben halogattam a találkozást. Úgy gondolta, ráhangolódik egy Virág-féle időzónára, ezért döntött a virágvázás „időmérés” mellett. Amikor megtelt a váza, találkoztunk és teljesen levett a lábamról.

- Azt mondják, a nő és a férfi közötti egyik legfőbb különbség, hogy a nőnek a szerelem az élete, míg a férfinak csak az élet egy része. A Vulévu azonban rácáfol erre: a barátság és karrier kérdésköre ugyanúgy jelentős szerepet játszik a főhősnő életében. Mit gondolsz a női barátságról? Miben más a férfiak közötti baráti kapcsolatnál?
-A női barátságok sokfélék. Néha azt is el kell fogadni, hogy másfele vezetnek az útjaink, nem egy ritmusban és irányba fejlődünk. Ez nagyon tud fájni. Az igaz barátság egyébként szerintem mindkét nem esetében ritka és becses ajándék.

- Mi volt az a pillanat vagy történés az életedben, amikor igazán megmutatkozott, ki az igazi barátnőd?
- Úgy tapasztalom, a mi kultúránkban a másik sikerét nehezebb elviselni. Mindig próbára tesz egy barátságot, milyen mértékben tudjuk belőle kiiktatni mindennapi bűneinket, az irigységet, a féltékenységet, a gyanakvást és a rosszhiszeműséget.

- A siker ma már a nő számára is nagyon fontos. Természetes dolognak tartod-e a női karrier-törekvéseket? Szerinted nem tévedtünk-e egy olyan területre, amely alapjában véve férfi-attitűdöket kíván?
- Jó dolognak tartom, ha valaki ki tudja bontakoztatni a képességeit. Az én szememben a karrier azt jelenti, hogy valaki nem benső késztetésből választ egy utat, hanem a külvilág elismerése kedvéért. Akár a feleség-anyaszerepet is. Az ilyesmi így vagy úgy visszaüt. Ezért is fontos, hogy egy kis befelé figyeléssel, önmagunk feltérképezésével tisztán lássuk, mit akarunk valójában, melyek a valós lehetőségeink, merre tart az életünk.

- És merre tart a Te életed? Számíthatunk-e egy következő Vass Virág-regényre?
- Igen, már dolgozom a második történeten. A legjobb módszer lámpaláz ellen! Mert bevallom, nagyon izgulok, hogyan fogadják majd az első regényem...

A Vulévu c. könyvről bővebben» 

Vass Virág fotóját Emmer László készítette.