Akit félünk és szeretünk

2010. június 23.

Ki is ez a különös alak, aki hol meghat, hol halára rémít minket? Aki az emberek nagy részét unalmasnak tartja, a végletekig mogorva, kiállhatatlan, mégis mindenki szereti? Tudj meg többet Anthony Hopkinsról!

A fenegyerek és a szerelem
Anthony Hopkins, aki már gyerekként is utálta a társaságot, igazi kis bajkeverőként koptatta szülővárosa iskolájának padjait – már ha méltóztatott befáradni. Apja, egy kis pékség tulajdonosa elkeseredetten szemlélte egyetlen gyermekének zűrös útjait, és hamar betelt a pohár: Hopkins 17 éves volt, amikor apja kitessékelte őt a családi házból. Ám ezzel tette a legjobbat fiának, aki hamarosan egy ifjúsági drámaklub falai között megismerte a nagy Ő-t, akinek örök hűséget esküdött: a színészetet. 28 éves, amikor megismeri Sir Lawrence Olivier-t, aki a híres National Theatre társulatába hívja a tehetséges fiatal férfit, aki két évvel később már főszerepet játszik.

Alkoholmámor és megszállottság
Anthony Hopkins ezután Nagy-Britannia egyik legelismertebb színészévé válik, a legnagyobb szerepeket játssza. A közönség azonban felemás érzésekkel viseltetik iránta: nagyra tartják tehetségét, ám leplezetlen alkoholizmusa közbotrányok tárgya. A színházból egyre inkább a film felé kacsintgat, Az oroszlán télen c. filmben Oroszlánszívű Richárd különös figuráját zseniálisan formázza meg. Emmy-díjat kap A Lindbergh-bébi elrablása című tévéfilmben nyújtott alakításáért, és szerepel A híd túl messze van sztárparádéjában. 1978-ban egy hasbeszélő mutatványost játszik A mágus - Rémisztő Love Story című thrillerben, ahol először mutatja meg hátborzongató arcát, és egyértelművé válik, hogy a megszállottság ábrázolásában nincs nála jobb:  Golden Globe-díjra és BAFTA-díjra terjesztik fel.

A bárányok hallgatnak, a világ sikoltozik
Az 1991-es év hozza meg Hopkins számára azt az áttörést, amely egycsapásra a világhírű sztárok közé emeli: ekkor borzolja ugyanis a kedélyeket moziról mozira A bárányok hallgatnak c. film. Hannibal Lecter figurájával Hopkins nemcsak egy szereplőt, de egy művészetbeli nóvumot is alkotott: megszületett a végtelenül gonosz, aki mégis tud rokonszenvet ébreszteni, akit egyaránt retteg és tisztel a néző. Sőt: filmtörténeti rekord, hogy Hopkins jelenete alig húszpercet tett ki, mégis a „legjobb férfi főszereplő” kategóriában szoríthatta magához az aranyszobrocskát.

A csúcsról a csúcsra vezet az út, pedig majdnem pék lett
Ezután Hollywood legkeresettebb színésze lett. Oscarra jelölték a Napok romjaiban nyújtott alakításáért, a Nixonért, az Amistadért, s ma már nem kérdéses, hogy személyében színészóriással gazdagodott a világ.
Életére ő maga is elégedetten tekint vissza, de egy dolog ma is bántja: édesapjával nem volt elég jó a viszonya. – Amíg végleg be nem futottam, mindig éreztette velem, hogy csalódást okozok neki – meséli a 72 éves színész. – Kamasz koromban egyszer megkérdezte, szeretnék-e pék lenni, mint ő. Amikor azt válaszoltam, inkább színésznek állnék, elégedetten felsóhajtott, mondván, úgysem tudnék egy rendes kenyeret megsütni. Így tényleg színész lettem. Amikor már a Sir Laurence Olivier vezette The National Theatre társulatában játszottam, a szüleim egy szép napon eljöttek megnézni a színpadon. Bemutattam őket Sir Olivier-nek: anyám olyan ideges volt, hogy nagyon furcsa színű lett a feje, apám pedig zavarában haverkodni próbált vele. Megkérdezte, hány éves, s amikor megtudta, hogy Sir Olivier ugyanakkor született, mint ő, azaz 1907-ben, tréfásan megjegyezte: nem sokáig húzzuk már, mi? Sir Olivier jót nevetett rajta. Anyám később ráripakodott apámra a viselkedése miatt, de az öreg csak annyit felelt: ő is oxigént szív, mint én, nem? Később még inkább eltávolodtunk egymástól apámmal. Sokáig törtem rajta a fejem, miért, s végül arra jutottam, hogy ez alighanem az apa-fiú kapcsolatok természetes sajátja.
Sir Anthony Hopkins legújabb filmjében véletlenül szintén zord atyát játszik: ő Odin főisten a Thor című szuperprodukcióban, amelyet egy másik jeles Shakespeare-színész, Kenneth Branagh rendezett.

(Thor – hazai bemutató: 2011. május)

Forrás: www.uipduna.hu

Kép forrása: http://commons.wikimedia.org